Fogkőlerakódás, lepedékeltávolítás, szájápolási rutin, ultrahangos, homokfúvásos… Szerintem mindannyian tudjuk sorolni a reklámok kulcsszavait, ahogyan elméletben azt is betéve tudjuk, mire kellene figyelnünk a fogaink egészsége szempontjából. Én is írtam már róla cikket

  • alapos fogmosás (lefekvés előtt mindenképpen, illetve javasolt minden étkezés után, csak teljen el mintegy 20 perc az evés végétől);
  • fogselyem: mert tényleg van, ahová nem ér el a fogkefe;
  • fogköztisztító kefe: kiegészítésként azoknak, akiknek nem vált be a fogselyem vagy speciális igényeik vannak;
  • szájvíz: visszaállítja a nyál ideális pH-értékét (pH 5,2–5,7), eltávolítja a fogmosás után ottmaradó káros mikrobákat.

Utóbbi nem csak úri passzió, bőven van mit kipucolni: a szájüregünkben – kapaszkodj! – mintegy 700-féle baktérium él, és ezek közül sokan szimbiózisban léteznek ugyan a nyálkahártyánkon és a nyálunkban, bőven akadnak nem jó fejek is. Ők felelősek egy sor szájüregi betegségért.

Á, én mindent jól csinálok!

Rendben, tegyük fel, te vagy a fogápolás kitüntetett hőse. Akkor mégis miért kell időről időre fogkőleszedésre járnod? Ó, várj: te nem jársz? Neked nem kell, hiszen mindig megmosod, szájvizet is használsz, nem is iszol sok kávét, hogy elszíneződjenek a fogaid…

Nos, akármilyen lelkesen tisztítod is a fogadat, időről időre mégiscsak be kellene csekkolnod a fogorvosodhoz, hogy lesuvikszolja a fogaidról a fogkövet. Az ugyanis még a legügyesebbeknél is megjelenik, pláne, ha itt-ott hézagok is vannak a fogaik között. 

A fogkőnek ugyanis ilyen a természete. És ez még csak az első utálatos jellemvonása. Ha ugyanis már betette a lábát a szájüregedbe (hogy ezzel a szép kézavarral éljek), ott aztán alattomos rombolásba kezd. 

De mi is az a fogkő tulajdonképpen? 

Az első és legfontosabb dolog:

a fogkő nem azonos a lepedékkel – de előbbi az utóbbi elmeszesedésével jön létre.

A lepedékről talán neked is vannak emlékeid az általános iskolából, amikor valami lilás színű izével lepedékfestést végeztek, hogy lássuk, mennyire hatékony az, amit mi fogmosásnak nevezünk. (Nyilván mindenkinek bíborszínű volt az összes foga, úgyhogy a fogorvos elmagyarázta, hogyan is kellene bánnunk azzal a fogkefével.)

A lepedék az a bevonat, amely evés-ivás után lerakódik a fogzománcunkra – és amelyet a mai szuper fogápolási eszközeinkkel már többé-kevésbé el tudunk távolítani. A hangsúly a dolog „kevésbé” részén van: bizonyos helyeken ugyanis ez nem megy annyira maradéktalanul. És ezek azok a helyek, amelyekben megjelenik a fogkő: hézagokban, nem szabályosan álló fogak között, sőt: az íny fogra hajló részei alatt is. Amit aztán szabad szemmel végképp nem is látunk. 

Ehhez nem kell más, mint hogy az ottmaradt lepedék elmeszesedjen, a nyálban lévő lévő kalcium- és magnézium-kloridnak tulajdoníthatóan. Ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat: a fogkőre még több fogkő rakódik, és kész a baj. Az említett mikrobák (baktériumok, vírusok, gombák) úgy élnek a fogkőben, mint Bikinifenék népe a rajzfilmben – csak ez nem mese, hanem erőteljes kockázati tényező.

A fogkő alatt ugyanis súlyosan begyulladhat az íny és a csont, tönkremehet a fognyak, elsorvadhat az íny, és egy sor ocsmány betegség kialakulhat.

Hogy a legszélsőségesebb tapasztalatomat említsem: Tina Turner halálát egy húsevő baktérium okozta, amely elpusztította a fél állkapcsát. 

Nem, nem tisztem az ijesztgetés. Én ugyan nem félek a fogorvostól, elhiszem, hogy sokaknak nem ez a kedvenc programpontja az évben, mégis fontos lenne, hogy odafigyeljünk a fogkőre. Az ugyanis tényleg nem esztétikai kérdés csupán.

Hogy mi minden súlyosbítja a fogkőképződést?

Számos tényező – a nyilvánvalók mellett néhány olyan is, ami kevésbé kézenfekvő. Például:

  • a rossz szájhigiénia (jó, ezt azért sejtetted te is);
  • a genetikai háttér;
  • a dohányzás (a nikotin könnyedén rakódik a fogra, s ez gyorsítja a plakk-képződést);
  • a D-vitamin-hiány;
  • különféle immunbetegségek;
  • a cukorbetegség;
  • a kor – minél idősebbek vagyunk ugyanis, annál barázdáltabb a fogzománcunk felülete, annál könnyebb megtapadniuk a plakkoknak;
  • stressz: ez ugyanis sűríti a nyálat;
  • akár még a hormonális változások is;
  • sok cukrot és keményítőt tartalmazó étrend – ami ráadásul fogszuvasodást is okoz, így kettős a baj;
  • sőt: a kemény víz is számít, abban ugyanis több az ásványi anyag. 

Szedessük, de hogyan?

A fogkőleszedés a leggyakoribb esetben ultrahangos eljárással zajlik. Ezt polírozás követi, hogy a zománc minél simább legyen, így is késleltetve a fogkő újbóli kialakulását. A nehezen elérhető helyeket kézi eszközökkel fogkőmentesíti a dentálhigiénikus vagy a fogorvos.

 Azoknak, akiknek nagyon szorosan állnak a fogaik (vagy akiknek szívritmusszabályozójuk van), a homokfúvásos polírozást szokták javasolni – én is ilyenre járok, igazából vicces és teljesen fájdalommentes eljárás, vízsugárral együtt „homokszemeket” irányítanak a fogra, amelyek eltüntetik a fogkövet.

Jól be kell öltözni és a szemünket is speckó szemüveggel védik, mert a homok a nagy nyomás miatt mindent beterítene. 

Minél régebbi a fogkő, annál keményebb és általában annál sötétebb is, ráadásul a sok kávé tea, vörösbor stb. további elszíneződéseket okozhat a baktériumokon túl is – így aztán egy jó fogkőleszedés után látványos az eredmény, fehérebbek a fogaink is. Bónusz: az évi 1-2 fogkőleszedés során a fogorvos könnyen észreveszi azt is, ha valami egyéb probléma van kialakulóban a szájüregünkben, így megelőzésként is tökéletes. 

A fogkő tehát sokkal könnyebben megszüntethető, mint a káros következményei – odahaza helyes szájápolási rutinnal (lásd: cikk eleje) lassíthatjuk a kialakulását, évente egyszer-kétszer pedig nem árt leszedetnünk, különösen, ha az előbbiekben felsorolt kockázati tényezők közül van, ami ránk is vonatkozik.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / andresr