–

Arzén nélkül is már rég problémás a tampon

Régóta tudjuk már, hogy az eldobható menstruációs eszközök a nehézfémek nélkül sem jelentik a legmegfelelőbb megoldást – sem környezetvédelmi, sem egészségi szempontból. És noha a betétekről is érdemes lenne beszélni, a botrány most a tamponok körül robbant ki, így összeszedtem, mit tudunk a témában.

A tampon használata már önmagában hordoz némi rizikót, mert felelős lehet az akár életveszélyes toxikussokk-szindróma kialakulásáért is. Én már csak tudom, mert megfelelő használat mellett is átestem rajta háromszor. 

Túlzás nélkül az mentette meg az életemet, hogy anno a tamponos doboz hátulját olvasgattam a vécén – amikor már kiolvastam a samponos, balzsamos és tusfürdős flakonok címkéit –, és a tüneteim megjelenésekor szemembe ötlött a toxikussokk-szindrómáról szóló bekeretezett, figyelmeztető rész. A betegséget egy Staphylococcus nevű baktérium okozza, ami egyébként is jelen van a hüvelyben, de a tamponhasználat miatt vészesen elszaporodhat, vérmérgezéses tüneteket generálva. Magas láz, hallucináció, bőrpír, kiütés, hányás, ízületi és izomfájdalom, bénulás, szédülés, ájulás fordulhat elő, súlyosabb esetben akár kóma és halál is bekövetkezhet. Nekem a sorból a kóma és a halál maradt ki, de a bénulásos állapotot nem úsztam meg, és elmondhatom, rettenetes volt. (Bővebben is írtam már erről a témáról, ITT olvashatja, akit érdekel.) 

Ez persze egy szélsőség és szerencsére ritka betegség, de bizony rossz csillagzat alatt azért előfordulhat.

Ám a hátrányok sora – és ismétlem, nehézfémektől függetlenül – itt még nem ér véget. 

Az első kapásból az, hogy a tampon nem tesz különbséget, és minden nedvességet magába szív – azt is, amire alapból szükségünk lenne. Így nyálkahártya-sérülést, hüvelyszárazságot és -irritációt okozhat, és gyengébb menstruáció esetén kifejezetten kellemetlen lehet a használata. 

Emellett a benne lévő fertőtlenítő és illatosító anyagok felboríthatják a hüvely természetes flóráját is, ami egyenes utat jelenthet a különböző gombás és bakteriális fertőzések belobbanásához.

A vegyi anyagokkal fehérített tamponok szintén irritáló hatást gyakorolhatnak a hüvelyre, de itt még mindig nem az arzénról vagy ólomról beszélünk, hanem olyasmikről, amiket már tíz évvel ezelőtt is felfedeztek kisebb vizsgálatok végzése során. 

Ugyanis már akkor találtak mérgező anyagokat a tamponokban (és betétekben is): pontosan tizenhatféle ftalátot, négyféle parabént és triklozánt mutattak ki bennük. Hangsúlyozom, a vizsgálatot tíz éve végezték el, akkreditált laboratóriumban, tehát már lett volna tíz év arra, hogy optimalizálják az eldobható menstruációs eszközök összetételét.

De pontosan mik ezek a vegyületek, és milyen tüneteket, mellékhatásokat okozhatnak?

Íme:

  • ftalátok: negatívan befolyásolják a termékenységet, korai pubertást, asztmát, allergiát, neurológiai tüneteket okozhatnak;
  • parabének: befolyásolják a hormonrendszer működését, és rákkeltő hatásuk is lehet;
  • triklozán: legfőképp a pajzsmirigy hormonjainak egyensúlyát befolyásolja, de ennek is van rákkeltő hatása. 

És a fentiek csak azok, amiket már eddig is tudtunk, 

most viszont jöjjenek a legfrissebb és a legnagyobb port kavaró adatok! Talán az szólt utoljára ilyen nagyot, amikor kiderült, hogy a Johnson and Johnson évtizedekig titkolta, hogy a világ legelterjedtebb babahintőporában azbeszt van. Erre most azzal vágott arcon minket a nemzetközi sajtó, hogy arzént, ólmot és más nehézfémeket találtak a kereskedelemben kapható tamponok többségében. 

Ebben az új vizsgálatban a kutatók tizenhat fém szintjét elemezték, tizennégy különböző márkától származó harminc tamponban. Az összes vizsgált termékben tizenkét fémet találtak, köztük mérgezőket is.

„Az általunk tesztelt tamponok száz százalékában találtunk ólmot” – mondta Jenni Shearston, a vizsgálat vezető szerzője, a Kaliforniai Berkeley Egyetem környezeti epidemiológusa.

Annak ellenére, hogy a tamponok már több mint kilencven éve vannak forgalomban az Egyesült Államokban, a vizsgálat szerzői szerint ez az első alkalom, amikor valaki kifejezetten nehézfémekre tesztelte őket. 

Shearston ezt a menstruációt körülvevő tabusításnak tulajdonítja. 

„Ha nem beszélünk a menstruációról, vagy a menstruációs termékekről, akkor félő, hogy nem teszünk fel fontos tudományos kérdéseket sem” – vetette fel.

Méregkisokos

De mit is mit jelenthetnek a tamponokban található mérgező szennyeződések az egészség szempontjából? 

A viktoriánus időkben az arzén a ruháktól és a tapétáktól kezdve a gyertyákig mindenben megtalálható volt, de végül fokozatosan felhagytak a használatával, miután bebizonyosodott, hogy halálosan mérgező. Régen igen gyakran alkalmazták gyilkos fegyverként is, mivel íztelen és szagtalan méreg, ami vészes gyomorgörcsöt, hányást, hasmenést okozhat, de egy borsónyi mennyiség már akár ölni is képes.

Az ólommérgezés ízületi fájdalmat, fejfájást, koncentrációs nehézségeket, viselkedésbeli változásokat és idegrendszeri károsodást okozhat, és bizonyos mennyiségen túl szintén végzetes lehet a vele való találkozás. Állítólag az akkoriban még ólmot tartalmazó festékek befolyásolhatták Michelangelo és Van Gogh mentális állapotát is. 

Ám attól még, hogy ezek a nehézfémek ilyen súlyos hatással bírnak, nem biztos, hogy a tamponok esetében azonnal pánikba kell esni. Legalábbis, az új hír egyelőre megosztja az orvostársadalmat is, és míg van, aki azonnal betiltaná őket, mások szerint nem eszik olyan forrón a kását.

Sarah Cady, az Iowa Állami Egyetem vezető kutatási menedzsere, aki nem vett részt a vizsgálatban, úgy gondolja, hogy ezeknek a fémeknek a jelenléte nem aggályos, amennyiben alacsony a koncentrációjuk.

„A mennyiségtől méreg a méreg” – mondja.

Bethany Bannow, az Oregoni Egészségügyi és Tudományos Egyetem hematológiai és onkológiai részlegének orvos docense szerint – aki szintén nem vett részt a vizsgálatban – a tanulmány eredménye nem volt nagy meglepetés, mivel „a tamponok pamutból készülnek, ami a földben nő. Ezek a nehézfémek pedig ott vannak a földben.”

Jó lenne azt hinni, hogy csak a földből felszívódó és minimális mennyiségű nehézfémekkel van dolgunk, de sajnos a vizsgálat igen magas ólomszintet mutatott ki – tízszer többet, mint az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége által az ivóvízre vonatkozó határérték.

Shearston szerint ez nem releváns összehasonlítás, hiszen tampont nem „fogyasztunk” napi szinten, de hozzáteszi: mivel a hüvelyből igenis felszívódnak anyagok, további kutatásokra van szükség, hogy kiderüljön, vajon ezekből a káros anyagokból mennyi juthat be a szervezetbe. 

Amikor az elfogyasztott táplálék áthalad a bélrendszeren, a felszívódott káros anyagokat a máj próbálja kiszűrni, de azt nem lehet tudni, hogy mi a helyzet az olyan anyagokkal, amik a hüvelyen keresztül szívódtak fel. Bizony, az sem kizárt, hogy akadálytalanul eljuthatnak bárhová.

Shearston szerint a tamponhasználat az alacsony dózisú krónikus expozíció példája lehet: „A nők akár napokon keresztül is használnak tampont, minden hónapban, évtizedek óta” – mondja. És így máris évtizedes ólom- és/vagy arzénmérgezésnek tehetjük ki magunkat. 

Akárhogy nézzük, ez az egész sehogy nem hangzik jól. Valahogy nem akaródzik elfogadni, hogy a testünkben halálos mérgek akár pici mennyiségben is jelen legyenek. 

Robin Dodson, a Silent Spring Institute kutatója, kategorikusan ki is jelentette, hogy 

az ólomnak nincs biztonságos szintje.

Van alternatíva!

Az már nem újdonság (és egyébként ez mennyire félelmetesen abszurd képet mutat a modern társadalmakról és a kapitalizmusról), hogy manapság a nehézfémek mindenhol ott vannak: az arzén a tenger gyümölcseiben, a szennyezett ivóvízben és a gabonafélékben, míg az ólom a levegőben, a talajban és a porban is megtalálható.

Ahhoz, hogy valódi intézkedések történhessenek, további kutatásokra van szükség – mint a fenti példák is mutatják, egyelőre megoszlik a szakma véleménye arról, mégis mekkora kockázatot jelentenek az új kutatási eredmények. 

Ám mindenképpen érdemes megfontolni, hogy akarunk-e olyan terméket használni, aminek pusztán annyi előnye van, hogy egyszerű és már jól ismerjük.

Én kipróbáltam a létező összes menstruációs eszközt, és el kell hogy mondjam, számomra a menstruációs diszk lett a Szent Grál – ráadásul egy ideje már Magyarországon is kapható.

Ez az orvosi szilikonból készült eszköz újrahasználható, végtelenül könnyen felhelyezhető és kivehető, simán elbír szivárgás nélkül tizenkét órát még az első, nehezebb napokon is, és mivel légmentesen zár belül, nem éri a vért oxigén, így nem kell félni a fertőzésektől, szagoktól sem. A szilikon nem szív fel nedvességet, ezért a hüvely megőrizheti természetes nedvességét, nem szárad ki, nem sérül a nyálkahártya. (És csak halkan teszem hozzá, hogy a diszkkel még a behatolásos aktus is zavartalanul folytatható.)

Amikor kiveszem, elmosom csapvízzel, vagy áttörlöm vécépapírral, majd befújom az erre alkalmas fertőtlenítővel, két ciklus között pedig alaposan átforralom. 

Nem hoz létre vákuumot, mint a kehely, így a használata tényleg irritáció- és fájdalommentes, gyakorlatilag a hasfájást és hangulatingadozást leszámítva fel sem tűnik mellette a menstruáció. Mindemellett pénztárca- és környezetkímélő megoldás is, szóval én soha többé nem nézek hátra, ez egészen biztos. 

De persze ott vannak még a kelyhek, mosható betétek és menstruációs bugyik is, mindegyiknek egyre nagyobb rajongótábora van, nem ok nélkül.

Fontos lenne erre az egész ügyre kicsit távolabbról ránézni

Az már nem újdonság, hogy a minket körülvevő termékek egyre kevésbé szolgálják a biztonságunkat, a női egészség pedig soha nem volt fontos. 

Az, hogy az orvosi szakma ráérősen relativizálja, hogy mégis mennyi arzén oké a hüvelyünkben, annak a tünete, hogy a profit már régen felülírta az emberi, morális, pláne nőjogi szempontokat, és ezt nem árt tudatosítani magunkban. 

Minden (nem) vásárlás egy döntés valami mellett, vagy ellen. 

És tudom, hogy nagyon nehéz szakítani a megszokottal, hogy sokakban zsigeri ellenállás van az újrahasználható termékek kapcsán. Bennem is volt. De csak egy kapcsolót kell átállítani a fejünkben, és máris hirtelen világossá válhat, hogy havonta fizetni vagyonokat egy olyan eszközért, ami mérgeket enged szabaddá a szervezetünkben és közben még a környezetet is szennyezi, hát nem feltétlenül a legjobb döntés.

„Megmondta a férjem: ha hétfőn hét ing ki van vasalva, annyit dolgozom, amennyit szeretnék” – női politikusok Tusványoson

WMN Ügy – 2024. július 26. – MZS

Annyi kockázati tényező van körülöttünk, a többségéről valószínűleg még nem is tudunk. A tampon hála istennek nem nélkülözhetetlen eszköz, abszolút pótolható, szóval nem akkora érvágás, mintha, mondjuk, az ivóvízről kellene lemondanunk.

De attól még persze rémes, hogy mennyire nem vagyunk biztonságban, hogy hiába van valami iparilag fertőtlenítve, illatosítva és szépen csomagolva, mégis megmérgezhet és megbetegíthet minket. Amíg hagyjuk. 

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Isabel Pavia

Szabó Anna Eszter