Örökletes a rákra való hajlam? Szakértővel beszélgettünk
Mindent bele! a rákmegelőzésről
Támogatott tartalom
Ma már valószínűleg azok vannak kevesebben, akiknek a családjában nincs rákos érintettség, ebből a cikkből is kiderül, hogy minden harmadik magyar ember daganatos beteg lesz valamikor az élete során. De vajon mennyire befolyásolja a hozzáállásunkat a kérdéshez, ha a családunkban előfordult ilyen betegség, esetleg haláleset? Nagyobb tudatossággal járunk szűrővizsgálatra? Egyáltalán, milyen gyakran ajánlott ez? Erről beszélget dr. Tersztyánszky Rita, az Affidea Magyarország járóbeteg-ellátásért felelős orvosigazgatója, Filákovity Radojka újságíró, felelős szerkesztő és Nyáry Luca újságíró, író, modell Tóth Flórával. Mindent bele! a rákmegelőzésről.
Itt hallgathatjátok meg a beszélgetést:
A szakértő szerint a rosszindulatú daganatok hátterében genetikai hiba áll
Ám Tersztyánszky Rita hangsúlyozza: nem maga a rosszindulatú megbetegedés öröklődik, hanem az erre való fokozott kockázatot hordozzuk, ezért valójában egyáltalán nem biztos, hogy nálunk is kialakul az a daganatos megbetegedés. Az, hogy milyen genetikai hiba vezet egy rosszindulatú daganat kialakulásához, nagyjából és leegyszerűsítve két nagy csoportra osztható. Az emberek nagy részénél
ez egy környezeti hatás következménye, ami összefügg az életmódjával, a dohányzással, az alkoholfogyasztással, vagy olyan vegyi környezetben él, ami kontrollálatlan sejtszaporulathoz vezethet nála. Az emberek 5-10 százalékánál örökletes maga a rosszindulatú daganatra való hajlam önmagában.
Azt is fontos látni: alapvetően a hajlam és az életmód együtt vezet a daganatos megbetegedésekhez, és
ha ennek tudatában vagyunk, odafigyelünk, járunk szűrővizsgálatra, akkor valójában az átlagnál nagyobb esélyünk van egy daganatmentes életre.
A legtöbb rosszindulatú daganat a korai szakaszban, amikor még nem okoz tünetet, határozottan gyógyítható
De sajnos a legtöbben mégsem jutnak el rendszeresen szűrővizsgálatra, és sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor a daganat már tüneteket okoz méretéből, vagy az áttétekből kifolyólag. Tersztyánszky Rita hozzáteszi: nem szabad átesni a ló túloldalára, és kéthavonta vizsgálatokra járni, mert az meg olyan plusz stresszt okoz, ami szintén fokozza a daganatok kialakulásának esélyét. Ezért ideális esetben
jó lenne egy olyan orvos, aki egy kötetlen beszélgetés keretében ad útmutatást arról, hogy a családi kórelőzmények ismeretében mire kell odafigyelni. Általában a 35 éves kor a vízválasztó,
onnantól érdemes összerakni egy egyénre szabott szűrési szükségletet, amit évente el kell végeztetni.
Egyre fiatalabb emberek érintettek a vastagbéldaganatokban
Tersztyánszky Rita egyértelműen azt mondja, hogy ezért a táplálkozás tehető felelőssé. Túl sok előkezelt ételt és túl kevés rostot fogyasztunk, nem iszunk eleget, és rendszertelenül táplálkozunk, miközben a szervezetünk ciklikusan működik, és fontos lenne neki, hogy egy napon belül nagyjából ugyanazokban az időpontokban jusson ételhez. A bélrendszeri problémákat nem csak kolonoszkópiával lehet vizsgálni. Akinek nincs családi érintettsége, annak tünetmentesként egy egyszerű székletvérvizsgálat ajánlott, ami kevésbé kellemetlen – bár ma már azokat a kellemetlenségeket is elég jól enyhítik, amivel a kolonoszkópia jár.
Melyek azok a szűrővizsgálatok, amiket érdemes tünetmentesen is elvégeztetni?
A genetika és a külső környezeti tényezők is befolyásolják, hogy kinek milyen gyakran kell szűrővizsgálatra járnia. A tüdőszűrés 40 éves kor fölött évente javasolt azoknak is, akiknél nincs magas rizikó a tüdőrák kialakulására vonatkozóan. Melanómaszűrésre 30 éves kortól szintén évente, mammográfiára 45 és 65 éves kor között kétévente, méhnyakrák-szűrésre 21 éves kortól három évente ajánlott elmenni. A férfiaknak 50 éves koruk felett évente ajánlott a prosztatavizsgálat, a vastagbéldaganat szűrése pedig a jelenlegi szakmai ajánlás szerint 50 év felett kétévente székletvér-vizsgálattal javasolt. Ugyanakkor a legbiztonságosabb az, ha 5-10 évente vastagbéltükrözéssel vizsgáltatjuk meg magunkat, mivel ez az az eljárás, ami már a legkisebb elváltozást is megmutatja, így időben kiszűrhető maga a daganat vagy a rosszindulatú átalakulásra hajlamos elváltozás, amiről a beszélgetésben is szó esik. Ráadásul ezek a kóros képletek nagy része a vizsgálat alatt el is távolítható.
A szűrővizsgálatokon való részvétel ideális gyakoriságát minden esetben az adott egyén kockázati státuszához kell igazítani, vagyis összességében páciensfüggő, hogy mit milyen sűrűn kell kivizsgáltatni.
Az a kérdés is felmerült, hogy mi van akkor, ha úgy érezzük, hogy valami nincs rendben, de a szakemberektől mégsem kapunk kielégítő iránymutatást. Tersztyánszky Rita szerint mi ismerjük a legjobban a testünket, és ilyen esetekben érdemes tovább menni, más orvost keresni, mert tényleg sok múlhat azon, milyen szakaszban ismerik fel a betegséget.
