Az elme működésének természetes jellemzője a gazdaságosságra való törekvés, csak jó lenne, ha az nem mások kárára történne. Tulajdonképpen azt mondhatjuk: más munkájának megítélésekor nettóban értékeljük a számunkra fontos teljesítményt, saját munkánk kapcsán azonban könnyebben számolunk bruttósítva.
A munkahelyi gondok kezelésére egyre többen választják a nyilvánosság bevonását, a kérdés csak, hogy ez valóban megoldást hoz-e.
Az Egyesült Királyságban a 1842. évi bányászati törvény megtiltotta a nőknek, hogy a föld alatt dolgozzanak. Nem azért, mert gyengék voltak a feladathoz vagy féltették őket. Hanem mert úgy vélték a törvényalkotók: a férfiak jelenlétében nadrágot viselő nők „alkalmatlanná váltak a házasságra és az anyaságra”.
Minden harmadik magyar vállalkozás tulajdonosa nő, de nem könnyű a helyzetük. Ahogy „alkalmazottként, úgy cégvezetőként is igyekeznek minden elvárásnak megfelelni, otthon és a vállalkozásban is egyaránt maximálisan teljesíteni, ennek pedig rendszerint az az ára, hogy háttérbe szorítják a személyes szükségleteiket, vágyaikat.”
Van olyan, hogy „túl szép” valaki egy állásinterjún? Vagy épp ellenkezőleg: „nem üti meg a mércét”? Belbecs vagy külcsín számít inkább manapság?
„Az államnak adóforintokat hozna a munkánk. Mi pedig nem éreznénk, hogy semmik vagyunk, legfeljebb púp a társadalom hátán.”