„Amikor Budapestre költöztem, bementem egy gyrososhoz a Nyugatinál. Kérdezték, hogy pitában vagy tálban kérem-e, nekem meg kikerekedett a szemem, életemben ekkora blődséget nem hallottam. Rávágtam, hogy kifliben! Kedvesen megmosolyogtak, és azonnal tudták, hogy nyíregyi vagyok.”
Nagy a csábítás: gyorsan venni valami ételt menet közben, és rohanni tovább. Pedig sokat lehet spórolni, különösen nagyobb család esetén, ha inkább mi dobjuk össze a vacsorát. Arról már nem is beszélve, hogy ha főzünk, akkor pontosabban tudjuk, mi kerül a tányérunkra, és a fűszerezés is az ízlésünk szerint való.
Mit lehet tenni? Néha csak annyit, hogy valakiknek olcsóbb lesz a gyros.
Mondd csak, te milyen személynek, tárgynak vagy életérzésnek állítanál szobrot, ha tehetnéd?