A Lee című dokudráma végre nem a férfitekinteten és a férfiakhoz fűződő viszonyán keresztül mutatja be a haditudósító nőt, aki legikonikusabb fotóján Hitler fürdőkádjában ül. Bár a film nem mestermű, Millerre irányítja a figyelmet, akit érdemes jobban megismerni.
Ma már bárki pillanatok alatt jó minőségű képeket készíthet, se komoly felszerelés, sem pedig különösebb tehetség nem kell hozzá feltétlenül, csak egy jó telefon. De akkor mégis mi vesz rá egyre több embert, hogy (újra) megismerkedjen az analóg technikával, illetve kamerákkal? Hogy saját sötétkamrát alakítson ki a lakásában, vagy lejárt szavatosságú filmekkel és egymásra exponálással kísérletezzen? A régi dolgok iránti nosztalgikus rajongásról van szó, esetleg valami többről?
Fényképek, amiket soha nem felejt el, aki egyszer is rájuk pillantott:
„A pályám során semmit sem azért értem el, mert nő vagyok. Mindenért meg kellett dolgoznom, sőt talán keményebben is, mert el kellett hitetnem, hogy ugyanazt tudom, mint egy férfi.”