Aki egy kicsit is ismeri Borcsát, nem lepődik meg rajta, hogy még az álmaiban is ételek szerepelnek. Például lángosok. Úgyhogy a nyári szezon után nyakába vette a Balaton-partot, és elment kideríteni, mitől jó a jó lángos.
Ismered azt a viccet, hogy a magyar, a lengyel, a brazil, az olasz, a spanyol, a török, a belga, a német, a mexikói, az angol, a cseh, a holland és az indiai beáll ugyanabba a konyhába főzni? Hát persze hogy nem, mert ez a valóság! Az eredmény pedig olyan izgalmas, hogy legszívesebben mi is azonnal beköltöztetnénk még egy tucat nációt az otthonunkba!
Nem telhet el a nyár anélkül, hogy ki ne derítsd, mi lennél, ha mind strandkajává változnánk: két napja meleg vízben aszalódó kukorica, csalamádés hambi, vagy otthonról hozott, rántott húsos szendó?
Akármennyire is felnőttél már, mégis árvának érzed magad, ha valamelyik szülőd meghal. Árva vagy. Akkor is, ha van melletted valaki, aki szeretettel kíséri a gyászodat. Minden ugyanúgy megy tovább, és mégis minden megváltozik. Szépséges jegyzet az elengedésről és a gyász hétköznapjairól.