A terápiás kapcsolat egy olyan fészek, ahol az ember végre főszereplője lehet saját életének
Terápia: türelmes vezetővel kézen fogva a lélek labirintusában. Mert mindenki megérdemli, hogy egy nap letehesse a csomagjait.
Terápia: türelmes vezetővel kézen fogva a lélek labirintusában. Mert mindenki megérdemli, hogy egy nap letehesse a csomagjait.
„Az érzelmileg elérhető apa akár a fiú, akár a lánygyerekek számára számtalan előnnyel jár. Azok a gyerekek, akik úgy nőnek fel, hogy számíthatnak az apukájukra, akik megélhetik, hogy minden, ami velük történik, fontos az apa számára, felnőve érzelmileg stabilabbak lesznek, és könnyebben boldogulnak mind a társas kapcsolataikban, mind a szakmai életükben.”
„És akkor éreztem: vagy felakasztom magam, vagy rálelek egy rejtett, betemetett erőre magamban, hogy tovább éljem ezt az életet. Nos, ez az erő nem volt más, mint az a feltétel nélküli hitem, hogy e földi életnek van egy végső, feltétlen és örökre érvényes értelme.”
A gyógyuláshoz mindenekelőtt szembe kell nézni azzal, hogy valakik, valamikor megszégyenítettek bennünket!
„Az érzés, amit a »nő«-höz társítottam, sokáig a veleszületett megbízhatatlanság volt” – ezt mondta Jung…
Na, és akkor mit mondtak vajon róla a nők, akik közel kerültek hozzá?
„Muszáj színekben gondolkodnunk, muszáj a szélsőségeken kívül az árnyalatokat is látnunk, különben úgy neveljük a gyerekeinket, mintha az egész élet egy háború lenne… aztán meg csodálkozunk, hogy tele vannak a gyerekpszichológusi rendelők szorongó és agresszív gyerekekkel?”
Úgysem fogod elhinni, de legalább két hétig halogattam ennek a cikknek a megírását, és fogalmam sincs, miért. Ha viszont átérzed, akkor te is az emberiségnek abba a húsz százalékába tartozol, aki szereti elhalasztani a fontosabb dolgokat.
Már a delphoi jósda is ezzel a felirattal fogadta a tanácsért érkező ókori görögöket: „Ismerd meg önmagad”. Ma sincs ennél fontosabb munka.
A szerző „rávilágít arra, hogy mit jelent, amikor egy testvér meghal, hogy milyen az, amikor titkokat őrizgetnek egy családon belül, milyen az ikreknek, milyen a holokauszttúlélők leszármazottainak, vagy milyen annak, akit a szülei túlságosan óvnak. Ezekből a példákból pedig mi is megkaphatjuk a magunk válaszait, ha figyelünk, és hajlandók vagyunk ezeket befogadni.”