Címke: történelem

A nosztalgia azért édes, mert az ismerősbe repít (még akkor is, ha az traumatikus volt). De mi iránt éreznek nosztalgiát a magyarok?

Nincs olyan ember széles e világon, aki az adóbevallása készítése közben ne morgott volna serényen a bajusza alatt, amikor meglátta, a pénze mekkora hányada landol az állam zsebében különböző adókon keresztül. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy legalább az arcszőrzetünk után nem kell adót fizetnünk – ez ugyanis nem volt mindig így.

A budapestiek életében van néhány állandó dolog, amit annyira természetesnek veszünk, mint a levegőt. Például, hogy a körúton mindig, a nap bármely szakában jön egy négyes–hatos, és hogy több közlekedési módból is választhatunk, hogy eljussunk a célunkig. De ez nem volt mindig így. Vajon milyen lehetett az élet a fővárosban, amikor a villamosok nagy része Budán volt, a sínek viszont Pesten futottak? És mi az, ami a mai napig megmaradt a közösségi közlekedésben?

Figyelmeztetések, amelyekre jó lett volna idejében hallgatni. Végül mindegyik igaznak bizonyult, ám az elutasító hozzáállás emberéletekbe került:

„Az, hogy egy gyerek nem a biológiai szüleivel nő fel, társadalmi rétegeken átívelő, közös élettapasztalat volt a tizenhatodik–tizenkilencedik században” – mondja Erdélyi Gabriella. A történész arra hívja fel a figyelmet, hogy „sok minden, amiről azt hisszük, »régen úgy volt«, főleg a XIX. század találmánya”. Például a nemzet fogalma, az otthonukba zárt anyák kultusza, vagy a nukleáris család elterjedtsége. Hogyan éltek a felmenőink valójában? Interjú.

Kutatások szerint a nők semmivel sem pletykálnak többet, mint a férfiak, ráadásul számos előnye van a közösségen belüli fecsegésnek. Akkor mégis honnan jött ez a sok félreértés és előítélet?

Vannak rejtélyek, amiket okosabb nem bolygatni, ám az alábbi öt talányra azért mégis jó lenne tudni a választ:

Hónapokig lakta Krúdy, szívesen üldögélt itt Jancsó, és innen közvetítették a Ki nyer ma? című műsort. Egy szálloda telis-tele izgalmas emlékekkel:

Fiatal, de már többszörösen elismert történész, aki a kommunista agitátorok tevékenységéről írt könyvet, ennek révén pedig elég mélyen kiismerte a propaganda működési módozatait. Nem véletlenül mondja: „Lehet politikai kommunikációnak, vagy álhírgyártásnak, manipulációnak hívni, más meg csak úgy írja le: a hétköznapjaink, hiszen teljesen körbevesz minket, és azért ez egy elég szorító, fojtogató ölelés.”

Mielőtt bárki visszasírná a Horthy-korszakot (és szobrokat avatna), jó, ha tudja, milyen állapotok voltak itt annak idején, és mi mindenre képesek kétségbeesésükben az emberek.