Ha egy fiatal nő eltűnik, az a hír általában végigsöpör a médián, és hetekig foglalkoztatja a közvéleményt – ami gyakran az ügy megoldását is elősegíti. Kivéve, ha nem megnyerő külsejű, fehér bőrű és középosztálybeli volt az illető…
Kiből lesz inkább áldozat, és kiből inkább elkövető a médiában? Elhihetjük-e, amit és akit látunk? Féljünk-e attól, amire azt mondják: félelmetes? És észrevesszük-e a sok torzítás közepette a valós veszélyt? Még ne válaszolj, előbb olvasd el Szilvi cikkét:
Nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, olvassuk a lapokat. Nem hiszünk a szemünknek. Hogy lehet? Miért? Miért most? Miért így? Teóriákat gyártunk, ujjal mutogatunk, felelőst kiáltunk. Szörnyű, borzasztó, felfoghatatlan, fájdalmas, rettenetes – posztoljuk a Facebookra. De vajon milyen volt ott lenni Párizsban november 13-án este? Milyen a másnap? És hogyan tovább? Olvasónk megírja. Olvassátok el.