Címke: olvasói írás

Mi történik, amikor valaki egész életében azt hallja, hogy „túl sok, túl érzékeny, túl szétszórt”, majd harmincöt éves korában kiderül, hogy súlyos ADHD-ja van? Egy olvasónk arról ír, milyen érzés ledobni a maszkolás csillogó jelmezét, és milyen gyászt hozhat magával a késői felismerés.

Kevesen értik, min meg keresztül egy magasan funkcionáló depressziós ember.

Személyes vallomás párkapcsolatról, identitásról, félreértésekről és reményről.

Az egészségügyi rendszer nem az emberre van optimalizálva, hanem az adatra.

„Öngyújtó kattan, és lángra kapnak a sűrűn teleírt papírlapok. Az utolsó pillanatban, mielőtt teljesen szétfoszlana a történet, a két főhős ziláltan kiugrik a sorok közül. Fiatal férfi és nő. Szerelemnek indult, de merő unalom lett belőle, amit csak a függés mámora tudott néha feloldani.” Olvasónk, Gábor novellája.

„Most épp nincs semmi baj… de igazából semmi sincs rendben.” Olvasónk írása arról, hogyan lehet egyensúlyozni anyagi bizonytalanság és apró örömök között.

„Próbálod féken tartani, de mindent elpusztít… Aztán csend van, csak ülsz, fogalmad sincs, hogyan kezdődött, és miért.” – Olvasónk írta meg az útját a búskomor kisgyerekkortól a borderline diagnózisán át a mindennapok küzdelméig. Éva írása.

Egy apa, akinek az elméjét egy félelmetes betegség támadta meg. Onnantól fogva pedig az egész világ ellenséges lett a számára – ő pedig gyakran hatott idegenként a lánya szemében. Hogy lehet egy ilyen veszteséget feldolgozni? Olvasónk, Petra írása.

Mire taníthatja az embert az édesapja elvesztése? Hogyan alakítja a család életét a gyász, lesznek-e kevesebbek, de egyúttal többek is általa? Olvasónk, Anna írása.

„Ez az őrjítő az egészben, hogy nem emlékszem. Nem tudom, hova tettem a ruháimat, hogy vettem-e kenyeret, nem jut eszembe az ablak előtt lógó fehér műanyag sötétítő neve, amit el lehet tekerni.”