Ha az identitásunk részének tartjuk a problémát, akkor saját magunk ellen kellene fellépnünk, és ez akadályozza a megküzdést. Talán itt az ideje, hogy más, konstruktívabb történeteket mondjunk magunknak, és egymásnak!
A szülés nehéz. A szülés fáj. A szüléstől félünk. Pedig, ha más szemszögből nézünk rá, az életünk legnagyobb terápiája lehet – állítja Rácmolnár Lili pszichológus.
Magyarországon jelenleg is negyedmillió nő él bántalmazó kapcsolatban, hetente egy nővel pedig végez korábbi vagy jelenlegi partnere. Bár egyre többet tudunk az erőszak természetéről, a túlélőnek messze nem csak a bántalmazójával kell megküzdenie, ha szabadulni akar a kapcsolatból.
Tizenkilenc évesen szülni egy bántalmazó kapcsolatba, onnan kimenekülni, a gyerekkel együtt felnőni, tévedni, hibázni, újrakezdeni, régi sebeket feltépni, azokat gyógyítgatni, árral szemben úszni, összekapaszkodni – ennyi minden, és még több jut eszébe egy anyukának a gyereke nyolcadik születésnapján.
Olyanok vagyunk, mint a vad, aki minden apró zajra neszel és fülel, túlfeszített idegrendszerrel, félelemtől és szorongástól átitatva. Nem csoda, hiszen válság válságot követ napjainkban, az viszont, hogyan kezeljük az itt és mostot? Hogyan ne bántsuk egymást? Hogyan tegyük elvislhetővé a nehézségeket saját magunk és társaink, gyerekeink számára? Erről beszélgetett a Beszélnünk kell! negyedik évadának premieradásában D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi. Tartsatok velük: