Az egyik legnagyobb hatású, műfajteremtő táncos-komikus színpadi csillogása mögött munkás hétköznapok, rengeteg fegyelmezett gyakorlás és puritán életvitel állt. Latabár Kálmán úgy csetlett-botlott végig az életén, hogy senkinek nem sikerült őt elgáncsolnia, pedig sokan megpróbáltak ártani neki.
Első férjétől a második férje kérte meg Honthy Hanna kezét. A másodiktól meg a harmadik. Mindenkit magába tudott bolondítani, akit akart, hogy elérje a céljait, de ő csak egyet szeretett:
„Bóni gróf karaktere különben tényleg nagyon hasonlított az övére, a nagypolgári közegben szocializálódott úriemberére, aki művésze a szép beszédnek és a bóknak, aki álló nap várja szíve hölgyét (hétre) a Nemzetinél, aki mestere a tréfának, az öltözködésnek, akinek első számú fegyvere a mosoly, és aki fáradhatatlanul-fárasztóan (de sohasem otrombán) csapja a szelet a nőknek, akiknek kedves, alázatos és szolgálatkész trubadúrja.”