Csányi Vilmos: „Az állat egyedül marad a fantáziájával, az ember megosztja a képzelgéseit”
Belelapozok a kötetbe, és megakad a szemem a következő mondaton: „A képzeletet a nyelv szabadította ki agyi börtönéből”. Elgondolkodom ezen, aztán a következő percben éppen erre terelődik a szó. Micsoda időzítés!