„Magyarnak lenni annyi, mint […] embernek lenni, így és itt vagy úgy és ott” – kortárs költők a hazáról
Mire asszociálsz elsőként, ha azt a szót hallod: haza? Balaton, Alföld, tokaji aszú? Nemzeti lobogó, kokárda, Petőfi anyjának tyúkja? A világ egyik legnehezebb nyelve, a gulyásleves illata, a pulikutya? Vagy a pálinkafőzés, a stadionok, a külföldre költözés sajgó gondolata? Az elmúlt években sajnos a haza szót is einstandolta a politika, ideje visszafoglalni! Ebben segít a költészet.