Címke: olvasói történet

„Pontosan emlékszem a mondatra, ami arról szólt, hogy a parentifikált gyerekek szorongást élnek át a rájuk rakott tehertől. Tudtam, hogy rólam szól, az apámmal való kapcsolatunkról, de úgy éreztem, hogy ez nem teher.” Olvasói írás feltétel nélküli szeretetről, határhúzásról, gyógyulásról.

Elég egy gyerek? Vagy jobb, ha van testvér is? Sok szülőben felmerül kérdés – olvasónk szerint pedig bármelyik utat választja az ember, mindig akad, aki megkérdőjelezi a döntését.

Megrendítő vallomás az apáról, akit nemcsak a daganat, hanem a szeretet álarcába bújt bántalmazás is tönkretett. Olvasói történet az új feleség árnyékáról és a gyermeki hűségről.

„Negyven felett sokan úgy érzik, mintha a tudásukat és tapasztalatukat is el kellene rejteniük. De huszonévesen ugyanezek az emberek még azzal küzdöttek, hogy nincs elég rutinjuk. Hogy lehet így helytállni?” – teszi fel a kérdést olvasónk.

A hálószoba padlóján egy sporttáska félig bepakolva – csütörtökön reggel műtétre készültünk. „Nincs rá kapacitás” – szólt a magyarázat.

„A kádba még be tudtam szállni, aztán ahogy folyt a víz a csapból és jó melegen körbevett, megint eszembe jutott, hogy a patkány a hidegben van. Túl forró volt a víz, ezért engedtem magamnak hideget hozzá. Én tudtam változtatni a hőérzetemen, ő, részben miattunk, nem.”

„Nézzünk meg minden spirituális filmet, amit csak találok – plusz azokat is, amelyekben valaki csodás módon meggyógyul. Spoiler: nem ajánlom senkinek” – írja olvasónk, aki végül nem a filmekkel ugyan, de visszatalált önmagához.

Történet egy lányról, akinek kiskorában elkezdett romlani az állapota, ám hiába járt orvostól orvosig, nagyon sokáig senki sem tudta megmondani, mi a baja. A kór éveken át támadta a szervezetét, a hosszú betegség pedig a személyiségét is átalakította, formálta. Olvasónk, Anna írása.

„Felénk fordította a lovát, miközben a gyerekeimet magam mögé rántottam. Akkor értettem meg igazán, milyen lehetett jobbágynak lenni.” Egy olvasónk megírta, milyen az, amikor a hatalom és a pénz teljesen elszáll valakivel – és te ott állsz mellette, kiszolgáltatottan. Nem egy elvont politikai írás, hanem két nagyon is valós történet arról, mit jelent ma „alul lenni”.

Olvasd el Hédi írását. Dühös, őszinte, fájdalmas. És nagyon is ismerős.

Sokunk nevében szólal fel az alábbi sorok írója, amikor arról beszél: annyira fullasztóvá vált az élet az országban, olyan sokan vannak ellehetetlenítve, kerültek a tönk szélére vagy már egyenesen nyomorognak, hogy a Szózat sorairól is – „itt élned, halnod kell” – már inkább egy bántalmazó kapcsolat jut eszünkbe. Olvasónk írása.