„Gyökerestől irtom ki a gazt” – írta egyik levelében a hírhedt Haynau. Az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot követő „rendteremtéssel” megbízott táborszernagy vezette megtorlás csúcspontjának az aradi tizenhármak és a korábbi miniszterelnök, Batthyány Lajos 1849. október 6-án történő kivégzése tekinthető.
Az aradi vértanúk özvegyeinek helyzete szinte kilátástalan volt, hiszen vagyontalanul, kettős mérce alatt kellett újrakezdeniük az életüket. A magyar közvélemény mint hősök özvegyeire nézett rájuk, a hatóság szemében azonban árulók, sőt, bűnözők hitvesei voltak.
Míg az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúk neve ismerősen cseng itthon mindenki számára, azokról a nőkről nem sokat tudunk, akik a szabadságharc idején hazavárták a honvédtiszteket.
„…gyökerestől irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani” – mondta az osztrák császári hadak főparancsnoka, mielőtt az aradi vértanúkat kivégeztette, és rémuralmat vezetett be Magyarországon.