Kiről pletykáltak a Nemzeti Múzeum előtt az emberek? Kibékült-e Jókai és Petőfi – egyáltalán, miért vesztek össze halálosan? Mit szégyelltek a márciusi ifjak a forradalommal kapcsolatban? Hogyan ünnepelte a város a forradalmat? – Miklya Luzsányi Mónika gyűjtötte össze március 15-e legszínesebb híreit.
„Laborfalvi Róza levett a saját kebléről egy nemzeti színű kokárdát és Jókai szíve fölé tűzte, aztán a szeme közé nézett mélán, édesen, rejtelmesen. És Jókai e pillanatban érezte bizsergő ereiben, hogy ez a nézés az ő jutalma a végzettől a mai napért, és hogy ez a jutalom egy egész életre szól.” Mikszáth Kálmán így írta le az emlékezetes találkozást, amelyből legenda született:
Miért a Pilvax? Miért nem a Nemzeti Múzeum lépcsője? Táncsics dicső menete (durmolása). Nagy nemzeti tévhitek a forradalommal kapcsolatban:
„Én nem vagyok fáradt, rezignált, és nem legyintek. Engem a düh éltet, engem a vita éltet, ha oda kell csapni valahova, akkor én odacsapok, ezért jobb az idegrendszerem, mint sok más korosztályombeli művészé” – mondta Várkonyi Zoltán, aki a 67 év alatt, ami megadatott neki, tényleg legalább három ember életét élte le. Azt a hatalmas életművet pedig, amit hátrahagyott, azóta sem tudja senki utánacsinálni.
„Laborfalvi Róza levett a saját kebléről egy nemzeti színű kokárdát és Jókai szíve fölé tűzte, aztán a szeme közé nézett mélán, édesen, rejtelmesen. És Jókai e pillanatban érezte bizsergő ereiben, hogy ez a nézés az ő jutalma a végzettől a mai napért, és hogy ez a jutalom egy egész életre szól” – Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című regényében így írta le az emlékezetes találkozást, amelyből legenda született:
Hányat találtál el?