„Ez itt nem Rimini, és nem is Róma. Nyilvánvalóan nem találtam meg az utat, ami oda vezethetett volna. Én máshogy látom Olaszországot, mint te. De az országváltás nem egyenlő egy nyaralással. Ez az én történetem." Olvasónk, Zsuzsi írása.
Két kalandvágyó fiatal története, akik szerették volna kipróbálni magukat külföldön is. Éltek Németországban és Ausztriában is, most viszont arról mesélnek, milyen az új választott otthonuk, Svájc. „Nem a pénz, hanem az élet apró örömei tesznek otthonná bármilyen helyet” – vallják.
Egy barát elhagyta az országot, külföldre költözött. Nem ő az első. Mindannyiunknak van olyan hozzátartozója, aki elment. Hétszázezer magyarról beszélünk. Mi lesz velünk, akik maradunk?
Görcsi Péter első regénye, a Várni a 29-esre azt a temérdek magyar fiatalt képviseli, akik feladták az itthoni küzdelmet, és inkább külföldön kezdtek új életet. A könyv nem romantizálja a kivándorlást, nem ácsol kolbászból kerítést a külföldi létnek. Érzékenyen mutatja be azokat a dilemmákat, amikkel egy harmincas magyar ember küszködik, aki inkább bevállalja a fizikai munkát, a kényelmetlen lakhatást a szabadságért cserébe.
Az ország születésnapján az ember önkéntelenül is számvetést készít. Mit jelent számára Magyarország ? Mi az, ami leginkább hiányozna, ha ő is úgy döntene, ahogy 600 ezer honfitársa, és inkább másutt próbálna szerencsét? A honvágyról, a leginkább hiányzó dolgokról vallanak olyanok, akik külföldre költöztek.
Palágyi Eszter séffel külföldre költözése előtt egy nappal beszélgettünk a vendéglátóipari szakma tönkrevágásáról, nemzetközi megbecsülésről és hazai karaktergyilkosságról, valamint arról, hogyan fenyegették meg a női mosdóban, miután rámutatott a szakmaiatlanság miatti több százezer eurós hiányra.
Mennyit bír el egy anya? – teszi fel a kérdést olvasónk, a háromgyerekes Petra, aki a harmadik szülését követően döntött úgy: visszaül az iskolapadba. A sikeres felvételi csak az első lépés volt, utána számtalan nehézséggel kellett szembenézni, és olykor ott tartott, hogy nem bírja tovább, feladja. De valami mindig tovább lökte.
Az Egyesült Államokban közel kétmillió magyar vagy magyar származású ember él, az ottani gyerekeknek a magyarságuk pedig ugyanúgy fontos, mint az amerikai identitás. A Csalafinta Matekot eleinte a Covid kényszere hívta életre, ma már azonban 130 jelentkezővel büszkélkedhet a kezdeményezés, amely matektanulásból közösségformáló tényezővé nőtte ki magát.
Vajon nagymama-e az a nagymama, akinek az unokája már nem érti a közös anyanyelvet?
Ha a szülők a külföldre költözés mellett döntenek, fel kell készíteni a kicsiket (is) a nagy változásra. Németországban élő pedagógiai szaktanácsadó vendégszerzőnk segít abban, hogyan érdemes erről beszélgetni családon belül.