WMN szerkesztőség cikkei

Vajon mi játszódik le egy haldokló fejében? Mire gondol az utolsó napokban? Másképp tekint addigi életére? Mi a legnagyobb fájdalma? Ezekbe a fájdalmas igazságokba vezet be vendégszerzőnk, aki egykor hospice önkéntesként dolgozott.

Emlékeztek a mesebeli bíró okos lányára? Tudjátok, aki a csúnyája helyett a melleit takarja el, mondván: „azokat én neveltem!" A legtöbb nő, akit ismerünk, hasonló viszonyban van a melleivel. Ám akad olyan is, akinek egy kicsit hosszabb időbe telik megszeretni őket. Megejtően őszinte és teljesen igaz történet egy olvasónktól.

Mindenkinek van legalább egy olyan tanár az életében, akinek rengeteg mindent köszönhet. Aki nemcsak a tudását, a tantárgy szeretetét volt képes átadni, de büszkeséget, magabiztosságot, hitet is ültetett a diákjai szívébe. Egy olyan pedagógus, akinek a neve még évtizedekkel később is sokat jelent. Reméljük, mindenkinek van egy „Tánczosa", vagy egy Magdi nénije.

A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, tartja a mondás. És ha nem lenne elég a saját személyes poklod, amikor hiába próbálkoztok, csak nem akar összejönni a gyerek, akkor bizony nagyon rosszul tudnak esni a barátok jó szándékú tanácsai.