WMN szerkesztőség cikkei

„Nyolcvanhét nyár – ennyi egy élet. Most majd idegenek szereznek ott új emlékeket. Az enyémek elkopnak, megfakulnak, mire észbe kapok, már az én tortámon ég nyolcvanhét gyertya. Ráncos a kezem, testem alig eszmél, talán épp rólam írja az unokám, hogy jó nagyanyja voltam.”

Az én gyerekem. Az én nevelésem. Az én hibám. Köszi.

Helyreigazítás.

Éva megpróbál rendes lány lenni. (A szónak nem az átvitt, hanem nagyon is a szoros értelmében.) Minden évben legalább egyszer.

Híresen rosszkedvű országunkban ez a módszer egy próbát mindenképp megér!