WMN szerkesztőség cikkei

„…még egy évvel korábban is azt hangoztattam: majd a gyerek eldönti, hogy mikor szeretne jönni, és hogy irracionálisan sokat nem szeretnék tenni érte, például egyáltalán nem látom magam előtt, hogy képes lennék lombikra, akkor inkább nem lesz gyerek, én ekkora áldozatot nem tudok hozni ezért a dologért, majd akkor utazunk sokat, és úgy is nagyon boldog életünk lesz. Haha!”

„Naponta kell szembesülnünk azzal, hogy sok tünetesnek (!) esze ágában sincs otthon üldögélni, inkább megindul, hogy rég elmaradt dolgait elintézze.”

Altatás nyolctól tízig, meghatározott koreográfia szerint. Amitől tilos eltérni, ha mégis megteszed, a gyerek azonnal lebuktat és számonkér… Hogy jutottunk el idáig? És mi lehet a megoldás, hogy visszakapja az ember az estéit? Ne válaszolj (még), előbb olvass. Érdemes.

Temérdek türelem, folyamatos figyelem, alkalmazkodás és felelősség. Csak így lehet összeszoktatni biztonságosan egy újszülöttet és a kutyát. Olvassátok el, és mondjátok, nektek mi a tapasztalatotok!

Úgy érzed, megfulladsz tőle, ő pedig azzal jön, hogy nem kap tőled elég szeretetet? Minden előjel nélkül eltűnik, megcsal, visszavonulót fúj? Lehet, hogy itt a magyarázat.