„Átázás”, igazi rémálom volt annak idején, emlékeztek? Vajon a régebbi felvilágosító könyvek ráerősítettek erre (és a többi) szorongásra? Szerzőnk egy kamasz lányoknak szóló, 1989-es könyvet olvasott újra.
„A filmekben mindig jelentőségteljes pillanat, amikor az orvos vizsgálat közben elkezd bizonytalanul, tétován viselkedni. Megnézi az érintett területet újra és újra. Odahív egy kollégát, suttogva elemezgetik a beteget.” Pontosan ez történt Szabó Anna Eszterrel is, amikor alig bírta kinyitni a beteg szemét, annyira össze volt ragadva és olyan piros volt. Hosszú percekig nézték az orvosok, aztán elvonultak, és amikor visszajöttek, ő azonnal tudta, hogy baj van.
„Fiatalság, bolondság, gondtalanság – hát nem ide vágyódunk vissza olyan sokszor mostanában? Nem pont ez hiányzik a komoly felnőtt élet (és a pandémia) nyomása alatt?” Szerzőnk vállaltan elfogult, színtiszta rajongói beszámolója a tegnapi premier után:
„Márpedig, ez egyáltalán nem spirituális kérdés. Rájöttem, hogy hinni az univerzumban, a sorsban, Istenben pont annyit jelent, mint magamban hinni. Lehet, hogy ezt tudat alatt már gyerekként is sejthettem…” – Anna útja egy igazi tudományos-szkeptikus családból indult. Aztán nemrég elment egy „boszorkányhoz”. Ne ítélkezz, olvass!
Lehet a régi kutyusunkra sírás nélkül emlékezni?!