Steiner Kristóf cikkei

„Amikor húszévesen bedarált a tévés őrület, szent meggyőződésem volt, hogy a boldogságom mércéje az, hány Gucci napszemüvegem, Versace övem, Prada cipőm van, és bár szerencsémre ezt hamar kinőttem, harmincévesen, Tel-Avivban élve is arról ábrándoztam: egy nap beköltözhetek egy tizenötmillió eurós lakásba valamelyik felhőkarcolóban – de a monoton robotolás megértette velem: nem kérek az aranykalitkából.” – Kristóf útja a valódi gazdagság felé.

„Egyszeriben ott, abban a pillanatban megértettem: többé nem vonhatom ki magam, nem várhatok a »majd csak megoldódik«-ra, és felelősségteljes emberként nem engedhetem, hogy atomjaira hulljon a mi kis társadalmunk” – írja Kristóf a macskáit ért támadás kapcsán. De ami kicsiben igaz, az pont úgy van nagyban is.

„Minden döntés előtt megkérdezem magam: mit akarok jobban, az úgynevezett »lehetőséget«, vagy a szabadságomat. És a helyzet az, hogy utóbbit többnyire nagyobbra értékelem mindennél.” – Gyere, és tanulj Kristóftól nemet mondani!

„A józanság élményét simán tudom ahhoz az érzéshez hasonlítani, amit tizenöt-húsz éve a betépettség és a részegség érzése jelentett” – mondja Kristóf, aki új életformába kezdett.

„Szomorú, hogy egyesek úgy élik tovább az életüket, mintha nem a szomszédban zajlana a háború!” kontra „Szomorú, hogy az emberek most egy csapásra elfelejtették a világjárványt, a homo- és transzfób törvényt, és azt, hogy a világ valamely pontján minden pillanatban dúl egy háború!”