Posteiner Judit cikkei

Nehéz megérteni, miért úszik valaki önszántából 3800 métert, majd bringázik 180 kilométert, aztán letol még levezetésnek egy maratont.

A gyerekek még látják a lényeget...

Ugye, ismerős ez az érzés: nem roppanhatsz össze... most nem... majd később, ha ráérsz. Most dolgod van...

„Az anya arcát néztem, ahogy sötét álarcként borult rá a minden érzelmet rejteni akaró közöny.”

A gyerekek védtelensége és kiszolgáltatottsága készteti a legaljasabb dolgokra a felnőtteket.