Kalandvágyból maradtam itthon, szoktuk mondani, és nagyjából így fogalmazott Hugonnai Vilma is a XIX. század végén: „Az ambíció hozott hazámba vissza, kecsegtetett a remény, hogy azt, amit más nő más országban ki tudott vívni, ki tudom én is hazámban vívhatni.”
Mindenki alszik, csend van, rend van, elmosogattunk, sétált a kutya is. Végre szabadok vagyunk. Csak hát reggel kelni kell. Kit érdekel?!
„Majd találkozunk, mondta, és én napokig tűnődtem, vajon komolyan gondolta-e.”
Ismerjétek meg Muth Szonját és Szabó Csabit, akik a Bátor Táborban ismerkedtek meg, és most az esküvőjükre készülődnek:
Csak ötven év adatott neki (és harminc nekünk belőle a pályán) mindösszesen. Hirtelen halála előtt kicsivel még gyakorolta a kézállást. És a szöveget, amely fölött aztán végleg elaludt kedvenc karosszékében, orrán szemüveggel.