Fahidi Éva húszévesen jött haza Auschwitz-Birkenauból, ahol 49 családtagját ölték meg, köztük anyját, apját és kishúgát. Kilencvenévesen mesélni kezd, könyvet ír, majd felkérést kap Szabó Réka rendezőtől, hogy életében először lépjen színpadra: táncolja el önmagát. Éva igent mond, és ekkor elkezdődik egy csodálatos utazás. Történet három fantasztikus nő szövetségéről.
„»Veszteséget feldolgozni« – számomra ez értelmezhetetlen fogalom. Én úgy szoktam mondani, helyet találni az életben az elhunyt gyermeknek, megfogalmazni, ki volt ő, hogyan tud engem életének és halálának emlékével gazdagítani. Mondok egy példát. Hogyan emlékezem rá? Gépek közt fekve a kórházban vagy, mondjuk, az egyik közös, boldog karácsonyon? Utóbbi emlék erőforrás. Melyiket idézem fel? És ha van lehetőségem alakítani a következő karácsonyt, immár nélküle, az milyen lesz?”
Mártinak volt ereje, elszántsága kiszállni a mókuskerékből. Egy igazán inspiráló nő története:
„A kisebbik fiam kérdezett egyszer olyat is, hogy amikor én születtem, éltek-e még dínók a földön?”
Atomtámadás pár éven belül? Mese marad vagy realitás?