Biztosan mindenki volt már olyan helyzetben a munkájában, amikor egy probléma megoldásához nem volt elég, hogy mindenki tudja, hogyan kell megírni egy cikket, megműteni egy lábat vagy megszerelni egy gépet. Ahhoz, hogy eljussunk a célig, együtt kellett dolgozni, kommunikálni és figyelni egymásra. Ezek a soft skillek, amik a Harvard kutatói szerint fontosabbak, mint valaha.
Az Eufória 3. évadában 5 évvel az érettségi után vesszük fel a fonalat. Mindenki a maga útját járja, több-kevesebb sikerrel: Rue drogfutárként próbál túlélni, Cassie továbbra is a figyelmet hajszolja, Jules pedig luxuslakásokban fest. Az új évad gyengén sikerült: egyszerre akar túl sokat markolni, miközben a Sam Levinson-féle nyers, szélsőséges stílus sokszor ócska, gusztustalan jelenetekbe csúszik át.
„15-16 évesen kezdtem el méricskélni magam. Nemcsak a mérlegen, hanem a tükörben is: fejben listát vezettem arról, miből kellene lefaragni” – írja Kaiser Orsi személyes cikkében. Az alkatunk és adottságaink elfogadása nem mindig egyszerű. Gyakran évek, sőt évtizedek kellenek ahhoz, hogy túllépjünk azon a gondolkodáson, hogy az értékünk és a boldogságunk a kilóktól függ.
A hatalom nem csak abban nyilvánul meg, milyen státusz vagy titulus kerül az emberek neve mellé. Formálja magát az embert is, és azt is, ahogyan a valóságot látja. De vajon ugyanaz a változás játszódik le akkor is, ha valaki tíz ember fölött áll, mint amikor ezrek vagy akár milliók sorsáért felel? Mik azok az árulkodó jelek, amik arra utalnak, ha valakinek a fejébe szállt a hatalom? Pszichológust kérdeztünk.
16 év papíron nem tűnik soknak, de mi a helyzet akkor, ha egy 22 éves egy 38 évessel szeretné összekötni az életét? A Netflix új társkereső reality-jében, a Kortalan randikban az a szabály, hogy a szereplők nem árulhatják el rögtön az életkorukat, hiszen az csak egy szám. Vagy mégsem? És miért fogadjuk el könnyebben az idősebb férfi-fiatalabb nő párost, mint a fordítottját?
Glow
Lagom
Glow
Lagom