„Hetekig próbáltam úgy tenni, mintha az életünk nem épp most fordulna fel fenekestül… Mintha a szekrényben lapuló menyasszonyi ruhámat nem a következő hetekben kellene rám alakítani, és mintha el tudnám hessegetni a gondolatot, hogy meg tudjuk-e egyáltalán tartani az esküvőnket. ”
„A kettős mérce végigkísérte a pályámat, nőként sokkal többet kellett bizonyítanom, ami miatt hajlamossá váltam bizonyos helyzetekben túlkompenzálni, és a kelleténél keményebbnek lenni, hogy így védjem magam” – mondja az egyik legjobb magyar fotóriporter, aki a menekültválságban készült képeiért Pulitzer-díjat kapott.
„A sérültet látják bennük, nem pedig a fiatal nőt, akinek saját céljai vannak, és aki ugyanúgy küzd párkapcsolati problémákkal, a testével, a nőisége meghatározásával és a sztereotípiákkal, mint bármelyikünk. De ilyen az ember: ítélkezik, mielőtt kérdezne, megbélyegez, mielőtt megismerne.”
Hogyan lehet bevágódni két bizalmatlan, öntörvényű, mindenre elszánt macskánál? Nos…
„A pályám során semmit sem azért értem el, mert nő vagyok. Mindenért meg kellett dolgoznom, sőt talán keményebben is, mert el kellett hitetnem, hogy ugyanazt tudom, mint egy férfi.”