Szexről, magánéleti problémákról, a gyerekek viselt dolgairól minden további nélkül beszélgetünk az ismerőseinkkel, kollégáinkkal, családtagjainkkal. Akkor vajon miért van az, hogy amint a pénzünkre terelődne a szó, azonnal hallgatásba, titkolózásba burkolózunk? Jó, hát akinek nem inge... a többiek pedig olvassák el ezt:
Akármennyire is igyekszel, a baba érkezésére nem lehet eléggé felkészülni. Így járt ezzel ez az angol apuka is, akit meglepetésként ért a krónikus alváshiány mértéke, a csecsemő bőgése és légzése, hogy a pelenkacsere kihívásairól már ne is beszéljünk. Szerencsére mindezt meg is írta, mi pedig remekül szórakoztunk rajta.
Őszintén, kinek jut eszébe megenni a sárga havat, végignyalogatni a mozgólépcső kapaszkodóját, belefeküdni a sárba, forró csókot lehelni egy malac orrára, vagy bikinit húzni az ónos esőben? Hát ... nyilván a gyerekeknek. És persze foggal-körömmel, hangos óbégatással ragaszkodnak különc szokásaikhoz. Hallatlan!
Mivel a mai (már megint) egy különleges nap, Fiala Borcsa megkérdezte az ismerőseit és a kollégáit, vajon ők mit csinálnának, ha egy napig be kellene ugraniuk Isten helyett? Az eredmény pedig egészen elképesztő lett! Világmegváltó gondolatok, szerepcsere, Brad Pitt... és nagyobb cicik! Olvassátok:
„Az én szememben az állatok kipusztítása ugyanolyan bűncselekmény, mint bármi olyan dolognak a tönkretétele, amit nem tudunk újra létrehozni vagy helyettesíteni. Mintha elpusztítanánk Rembrandt műveit, vagy az Akropoliszt. Nem tudunk teknőst építeni. Nem tudunk madarat építeni” – Gerald Durrell, mindannyiunk érdekében harcolt az élővilágért. Tegnap lett volna 91 éves.