65 évvel ezelőtt mutatták be a La Dolce Vitát (magyarul: Az édes élet), Fellini ikonikus filmjét, amiről már mindenkinek Anita Ekberg káprázatos idomai fognak eszébe jutni a Trevi kút kapcsán, Rómáról, az örök városról pedig egy fülledt dzsungel.
A nők szerhasználata sokszor láthatatlan marad a szűkebb környezet, a társadalom, de még az ellátórendszerek számára is. Emiatt viszont rengeteg nő nem kap segítséget, magára marad a problémáival. A nők függőségéről és a gyógyulás útjairól Kaló Zsuzsa addiktív viselkedésekkel foglalkozó egyetemi docenssel beszélgettünk.
Kislányom, mondd, hogy nem igaz! – súlyos mondat a darab címe is. Benne van az orosz katonák által megnyomorított nők sorsa. A hosszú időszak, amikor állandóan attól kellett rettegni, mikor visznek el. És benne van a kibeszélhetetlenség is. A mások hitetlenkedése. A „ha nem mondjuk ki, talán meg sem történt” szőnyeg alá söprése. A Történetek a hátországból alcímű, dokumentarista koncert-színházat ajánljuk.
A hintalovak őseivel már az ókori görög gyerekek is játszottak, az első igazi faparipa pedig 1610-ben bukkant fel, onnantól azonban rendíthetetlen a népszerűsége. A Vendégünk a hintaló című kiállítást ajánljuk a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
Vannak szakmák, amik azonnal beindítják a többség fantáziáját (és ezúttal nem a kánkánt járó táncosnőkre gondolok). A házmester- és urambátyámországunk öröksége jól látszik azon, hogyan reagálunk egy-egy foglalkozás hallatán, milyen járulékos hasznokat, vagy mindenhatóságot képzelünk bizonyos munkák mögé. De az is árulkodó, hogy mik azok a mesterségek, amik hallatán mindenkinek az inába száll a bátorsága.