Sophia Loren: akinek fontosabb, hogy jó pastát főzzön, mint hogy a stáblista élén szerepeljen

–

Kicsi lány – nagy zsák fájdalommal

Sofia Costanza Brigida Villani Scicolone nem volt éppen boldog gyerek. Nagy szegénységbe született 1934. szeptember 20-án Rómában, de Nápoly Pozzuoli nevű nyomornegyedében nőtt föl. Az apja, Riccardo Scicolone, soha nem vette feleségül gyerekei anyját, a nem mindennapi szépségű Romilda Villanit, tekintve, hogy volt már egy másik felesége is, akitől nem vált el. A fiatal anya egyedül volt az óriási nélkülözésben. A férfi azért néha vissza-visszajárt hozzájuk látogatóba, és nevére vette a beteges és sovány kislányt. Sőt, hamarosan született egy újabb kislány is, akinek szintén ő volt az apja. A kapcsolat ezután a szülők közt megszűnt, és Romilda édesanyja tartotta egyben a családot.

A baleset

A háborúban egy repesz felsértette a hatéves Sofia állát, ettől még csúnyábbnak érezte magát, mint addig. Csúfolták is rendesen az utcagyerekek, piszkafának és békának nevezték.

A család közben a háború alatt Pozzuoliból beköltözött Nápolyba, de hamarosan visszatértek, és kocsmát nyitottak – a nappalijukban. Ha valaki olvasta Elena Ferrante nápolyi regényfolyamát, körülbelül el tudja képzelni, hogy micsoda gyerekkora is lehetett Lorennek. (Gyárfás Dorka ÍRT is korábban a sorozatról.)

De Sophia maga is kendőzetlenül vallott az életéről: először A. E. Hotchner közreműködésével az Élni és szeretni című könyvében, majd később saját maga írta meg a Tegnap, ma, holnap című kötetét, amelyben életének legnehezebb periódusait is feltárta. Kiváló humorral, nem kevés öniróniával mutatja meg, mennyire hétköznapi is lehet egy istenített díva.

Függönyruhából született karrier

Az ötvenes évek elején már senki nem csúfolta Sofiát, mert királynői alkata és harmonikus vonásai tiszteletet parancsoltak. Anyja pedig úgy érezte, végre kitörhetnek a nyomorból, lánya szépsége lehet a menlevél. Benevezte a 15 éves Sofiát egy szépségversenyre, de nem volt az alkalomhoz illő ruhája, meg persze pénzük sem arra, hogy vehessenek egyet. Ezért egy használt függönyből ő maga varrt Sofiának fellépőruhát. Második helyezett lett, és a pénzjutalom mellé egy Rómába szóló utazást is kapott.

Romilda tehát felpakolta a családot, Sofia pedig statisztaszerepekből tartotta el ezután mindannyiukat.

Sírig tartó szerelem

Carlo Ponti meglátta egy válogatáson Sofiát. A híres filmrendező akkor már túl volt a negyvenen, családos emberként mégis végzetesen belehabarodott a nála egy fejjel magasabb, még kamasz Sofiába, és elkezdte egyengetni az útját. Az első próbafelvételek állítólag borzalmasan sikerültek, de a huszonnégy évvel idősebb Ponti nem adta föl, és Sofia sem.

Miután az olasz törvények nem engedték meg a válást Pontinak, sokáig vadházasságban éltek, még Olaszországból is el kellett költözniük egy időre, mert bigámiával vádolták a rendezőt. Végül elképesztően sok hercehurca után, 1966-ban keltek egybe, született két fiuk, és életre szóló szövetségük Ponti 2007-ben bekövetkezett haláláig tartott.

Ponti javaslatára vette fel a színésznő az előkelő hangzású Sophia Loren nevet.

Nem is utálta (annyira) Lollót!

1953-ban játszott először Sophia Loren néven az Aida című filmben, majd egy évvel később következett a Nápoly aranya, és sorban az összes, ma is ismert filmje. 1960-ban kapta az első Oscar-díját az Egy asszony meg a lánya című filmjéért. El sem ment a díjátadóra, mert biztos volt benne, hogy Audrey Hepburnnek adják a szobrocskát. Cary Grant hívta föl a hírrel boldogan, akivel élete végéig mély barátságban maradt, annak ellenére, hogy annak idején kikosarazta, és Pontit választotta.

Innentől kezdve megállíthatatlanul haladt előre azon az úton, amelyen bebizonyította, hogy Ponti ide vagy oda, mégis a saját tehetsége teremtette meg számára a lehetőségeket. Igaz, ő magától nem volt elájulva. Ahogy írta:

„Ahhoz, hogy egy nehéz szakmában sikeressé váljunk, elsősorban hinnünk kell önmagunkban. Hiába születik valaki hatalmas tehetséggel. A közepes tehetségű, de motiváltabb ember lesz mindig a jobb.” 

Sokat cikkeztek ugyan a Gina Lollobrigidával való állítólagos ellentétéről is, de ez inkább csak egy, a sajtónak jól eladható gumicsont volt. Szentesi Éva ÍRT hat évvel ezelőtt egy cikket az akkor 84 éves színésznő születésnapjára, ebben bővebben is foglalkozott ezzel az üggyel.

Nehezen jött anyaság

Sophia Loren sokáig küzdött azért, hogy anyává válhasson. Több vetélése is volt Olaszországban, ám nem adta föl.

Egy interjúban mesélte: „Olaszországban az összes orvos azt mondta, hogy soha nem lehet gyerekem. Svájcban találtam egy doktort, aki segített, ezért költöztünk oda, és két csodálatos fiút szültem. De ma is ízig-vérig olasz vagyok, és valahányszor hazamegyek Rómába, ahol a pályámat kezdtem, potyog a könnyem a meghatottságtól.”

Két fia, Carlo és Eduardo, mostanság távol élnek egymástól és anyjuktól, mert Sophia ma is Genfben lakik, de nagyon intenzív a kapcsolatuk, minden ünnepet együtt töltenek, és naponta hívják egymást.

A karmesterként ismert ifjabb Carlo Ponti, 2004-ben feleségül vette Mészáros Andrea hegedűművészt, a fényűző budapesti esküvőről rengeteg kép jelent meg akkoriban. Most pedig arról szólnak a hírek, hogy a kétgyerekes házaspár immár külön utakon jár, egy grúz edzőnő rabolta el az ifjabb Ponti szívét.

Arról is olvashattunk tavaly, hogy Sophia Loren elesett, és eltörte a csípőjét, de szerencsére felépült a balesetéből. Ma is szorgalmasan jár a templomba, naponta főz, és élvezi az életét, hálás azért, ami megadatott neki.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sophia Loren (@sophialorenoriginal) által megosztott bejegyzés

„Anyámtól kaptam az első lökést, hogy mindig talpra essek, mint a macska, és muszáj, hogy jussak valamire az életben, mert nagy a család, sok az éhes száj. A férjem pedig az energiaforrásom volt. Neki köszönhetem, hogy az a nő lettem, aki vagyok. Tőle tanultam, hogy legyek jó anya, jó színésznő, jó ember. Tőle tanultam mindent” – mesélte az idézett interjúban. 

Két lábbal a földön

Bár Sophia Loren lehengerlően szép lába előtt hevert a fél világ, és sokan mindent megadtak volna azért, hogy akár csak rájuk is taposson vele, ő nem szállt el, józan maradt, nem részegítette meg a siker.

Azt hangoztatta, sokkal fontosabb neki, hogy a fiainak és a férjének főzzön egy isteni pastát, mint az, hogy a neve még egy filmben szerepeljen a stáblista élén.

Persze azért a karrierjét építgette: bőven voltak olyan filmek, amelyekben ő volt a főszereplő.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

sophialoren_lovestory (@sophialoren_lovestory) által megosztott bejegyzés

Marcello Mastroiannival tizennégy filmben játszott együtt. Ők voltak a „legolaszabb” álompár. Igen emlékezetes közös munkájuk a Tegnap, ma, holnap, a Házasság olasz módra, amiért a második Oscar-jelölést is megkapta Loren, valamint a Napraforgó. 1994-ben szerepeltek együtt utoljára, a Robert Altman által rendezett Pret-a-porter – Divatdiktátorok című filmszatírában.

A legtöbb szerepében Loren a lobbanékony, temperamentumos olasz nőt alakította, de a mély érzelmeket is hitelesen jelenítette meg sok filmben. Ilyen volt például az utolsó filmje is, az Émile Ajar híres regényéből készült Előttem az élet, ami 2020-ban készült, és fiatalabbik fia, Eduardo rendezte. (Marossy Kriszta ÍRT róla.)

Loren a hírnevét is jól használta: több szakácskönyvet jegyez, saját éttermei vannak, és csodás szemüvegkeretei is népszerűek.

1990-ben pedig átvehette az Oscar-díjat az életművéért. 

És hogy mi lehet kortalan szépségének titka? Talán a Tegnap, ma, holnap című könyvében olvasható részletből ez is kiderül:

„Vonzerő? Mit nevezünk vonzerőnek? Ha meg lehetne határozni, akkor mindenki számára elérhető lenne. Csakhogy ez a természet adománya, sőt egy olyan rejtély, amelynek a testi szépséggel ellentétben az az előnye, hogy nem hervad el az évek során.”

Both Gabi