A szokásos úton, a szokásos helyre

2000. május 28-án, vasárnap az alig két hónap híján 11 éves Till Tamás biciklivel indult a helyi vadasparkba. Imádta az állatokat, és mivel otthon nem tarthatott lovakat, a helyi vadasparkba járt, hogy az állatokkal lehessen. A városban és a helyi repülőtéren épp gyereknapi rendezvényeket tartottak, ám a fiúnak más miatt volt jeles az a vasárnap: az a ló, amelyiken ő is lovagolt, éppen ellett, amit mindenképp szeretett volna látni, így a szülei elengedték azzal a kikötéssel, hogy 13 órára haza kell érnie, hogy a nap hátralévő részét a nagymamánál tölthessék.

Tamás szófogadó, törékeny, de önálló gyerek volt, aki könnyen barátkozott, a focinál csak az állatokat szerette jobban. A vadaspark öt kilométerre volt az otthonuktól, és bár általában elkísérték a szülei, előfordult, hogy egyedül bringázott el a kedvenc helyére. 2000. május 28-a a harmadik olyan alkalom volt, amikor a fiú egyedül vágott neki az útnak – korábban semmi baj nem történt.

Ám Tamás, szokásával ellentétben, késett. Amikor még délután kettőre sem ért haza, a szülei elmentek érte a vadasparkba, ott azonban közölték velük, hogy a fiú nem járt ott aznap.

A kétségbeesett szülők azonnal keresni kezdték a gyereküket. Bejelentést tettek a rendőrségen is, azonban a hatóságok először nem vették komolyan az ügyet. Azt mondták Tillné Vörös Katalinnak és Till Mátyásnak, hogy a fiú biztosan csak elcsatangolt és majd előkerül. A szülők azonban tudták, hogy Tamás sosem csavarogna vagy szökne el, így egész nap a gyerek után kutattak.

Miután a fiú másnap sem került elő, a rendőrség így csak a bejelentés után 24 órával adta ki a körözést, és kezdte meg a keresést. Végigjárták azt az útvonalat, amin Tamás feltehetően biciklizett, ám semmit nem találtak. Átfésülték a környéket, kikérdezték az arra járókat, de senki nem látott vagy hallott semmit, kivéve a család egyik ismerősét. Egy férfi lovas kocsival szénát fuvarozott éppen, amikor találkozott az úton bicikliző fiúval, még váltottak is néhány szót. A férfi elmondásából az derült ki, hogy Tamás egyrészt jó irányba haladt, nem került és nem tért le az útról, másrészt a vadaspark és az otthona közötti táv felét biztosan megtette épségben, ám hogy azután mi történt vele, rejtély maradt a nyomozók számára.

Rajta kívül senki nem látta a fiút, ami azért is volt különös, mert a gyereknapi rendezvények miatt sokan voltak az utakon.

Kék kempingbicikli

Tamás ügyében hosszú hónapokig nem történt semmi – az első igazi nyom 2000. szeptember 17-én került elő, amikor egy helyi bejelentés alapján egy elhagyatott telken megtalálták a fiú kék kempingbiciklijét nagyjából 100 méterre attól az Ipartelepi úttól, amin haladnia kellett a vadaspark felé. A kerékpár pedáljain és a kormány jobb oldalán talaj- és növénymaradványokat találtak, az ülésen volt egy 3 centiméteres repedés, illetve a nyereg nem normál helyzetben, a vázzal párhuzamosan, hanem jobbra fordulva állt. Azt is megállapították, hogy a kormány jobb karja külső behatásra deformálódott, azonban értékelhető ujjlenyomatokat ennyi idő után nem találtak. Vérnyomokat is kerestek a biciklin, de ilyen jellegű bizonyítékokat sem találtak.

Értékelhető DNS-nyom nélkül így a kerékpár nem jelentett nagy segítséget az ügy felgöngyölítésében.

A gyanúsítottak

Ahogy az lenni szokott, a nyomozás kezdeti szakaszában az első számú gyanúsítottak a családból kerültek ki: Tamás édesapját, és idősebb féltestvérét is poligráfos vizsgálatnak vetették alá – az édesanyát csak azért nem, mert több szemtanú tanúsította, hogy a kisfiú eltűnése idején a munkahelyén tartózkodott. Későbbi interjúkban a szülők úgy nyilatkoztak, rettenetesen megviselte őket, hogy felkerültek a gyanúsítottak listájára. A vizsgálatok megállapították, hogy a családnak nincs köze a kisfiú eltűnéséhez, így folytatni kellett a nyomozást.

Két évvel azután, hogy utoljára látták a gyereket, a család egyik ismerőse megölte a barátnőjét, és a disznóól alá temette. A férfinak nem ez volt ez első bűncselekménye, korábban ült már börtönben egy kisfiú megerőszakolása miatt, így a nyomozókban felmerült, hogy talán Tamás eltűnéséhez is köze lehet.

A férfi először bevallotta a fiú megölését a hatóságoknak, de nem tudta megmondani, hogy hová rejtette a holttestet, a sztorija pedig tele volt ellentmondásokkal.

Később vissza is vonta a vallomását, ártatlanságáról pedig akkor bizonyosodhattak meg a rendőrök, amikor szabadulása után hazugságvizsgálatnak vetette alá magát.

Időközben a rendőrséghez és a szülőkhöz is érkeztek bejelentések arról, hogy az ország különböző részein látni vélték Tamást, ám mindegyik tipp tévesnek bizonyult. Felmerült a hatóságokban az is, hogy a fiút emberkereskedők vitték el, illetve egy, a szülők által kapott telefonhívásban egy ismeretlen arról számolt be, hogy a kisfiút Spanyolországba vitték egy gazdag pedofil megrendelésére. Végül egyik szál sem vezetett eredményre.

Eközben az évek egyre csak teltek, és bár a rendőrség jelezte a szülőknek, hogy egyre kisebb az esély arra, hogy a gyerekük él, ők ragaszkodtak ahhoz, hogy amíg nincs holttest, eltűnt személyként kell nyilvántartani a fiút. Az anya belebetegedett a fia eltűnésébe, számos egészségi problémával küszködik, a férje ápolja, aki emellett már nem tud dolgozni.

A házaspár mindvégig reménykedett abban, hogy Tamás egyszer hazajön: még tavaly szeptemberben is úgy nyilatkoztak a Blikk Nyomon vagyunk! című műsorában, hogy várják haza a fiukat.

Megvan Tamás?

Huszonnégy év hosszú idő, és bár Tamás szülei végig reménykedtek abban, hogy egyszer megtudják, mi történt a gyerekükkel, az évek múlásával egyre kisebb lett az esély arra, hogy kiderül az igazság. Az eltűnése évfordulóin időről időre a sajtó is írt ugyan az esetről, de csak mint örök megoldatlan rejtélyről.

Augusztus 1-jén azonban a rendőrség bejelentette, hogy áttörést érhettek el az ügyben: megtalálhatták Till Tamás maradványait egy fészer padlózata alatt egy nejlonzsákba tekerve. 

Petőfi Attila vezérőrnagy elmondása szerint idén június 11-én a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészségtől kaptak egy jelzést, hogy a bajai gyerekotthon egyik volt lakója – talán pénzért, talán fenyegetés hatására –2000-ben segített egy gyerek holttestének elásásában – azonban akkor ez még ellenőrizetlen információ volt. 

A hatóságok több rendőri szerv benovásával újra nyomozni kezdtek – elsőként fel kellett kutatni azt az embert, akiről az információ szólt.

A nyomozók le is szűkítették a kört K. Péterre, a gyerekotthon egykori lakójára, vele azonban nem tudtak beszélni, ugyanis 2011-ben öngyilkos lett.

A hatóságoknak így az ő ismeretségi körét kellett feltérképezniük, és találni valakit, aki hiteles információval szolgálhat arról, hogy a férfi valóban részt vett-e egy holttest elásásában az említett időben. El is jutottak egy János nevű illetőig, aki együtt lakott az otthonban K. Péterrel – négy év volt köztük a korkülönbség: K. Péter akkor 20, János 16 éves volt. Mind a ketten építőipari szakmát tanultak az otthonban, és együtt dolgoztak alkalmanként egy V. József nevű, akkor 60 éves esztergályosnak.

A kétgyerekes, házas férfi nem fizetett túl bőkezűen: fejenként napi 500 forintot adott a fiúknak a munkájukért, amiért abban az időben egy doboz cigarettát lehetett vásárolni. V. József az újonnan vásárolt, az Ipartelepi út környékén lévő tanyáján foglalkoztatta a fiatalokat, ugyanis ide akarta átköltöztetni a vállalkozását. A telken állt egy 800 négyzetméteres csarnok, valamint egy családi ház is. Ezt a két épületet akarta összekötni egy nyolc négyzetméteres melléképülettel, aminek az építési munkálatain K. Péter és János dolgozott. 

János vallomása szerint már nagyjából készen állt a fészer, azonban az aljzatbeton még hiányzott, mert össze akarták vasbetonnal kötni a meglévő járdával. A férfi elmondása szerint ebben az időben egy nap V. János nem a szokásos módon, az otthonban kereste fel őket, hanem a strandra ment értük, és dupla pénzt ajánlott azért, ha azonnal mennek hozzá dolgozni. János visszautasította az ajánlatot, K. Péter azonban a férfival tartott, és betonozni kezdték az aljzatot.

A vallomás szerint amikor K. Péter tolta a betonnal teli talicskát, az elakadt egy nejlonzsákban, amiből szörnyű bűz áradt és egy gyerek holtteste került elő.

Amikor kérdőre vonta az általa csak Józsi bácsinak hívott vállalkozót, a férfi először értetlenkedett, majd pénzt ígért a fiúnak, végül megfenyegette, hogy neki és a szintén az otthonban lakó testvérének is baja esik, ha nem tartja a száját.

A vallomás alapján a rendőrség az említett fészer aljzatában megtalálta a gyerek nejlonzsákba csomagolt maradványait. Minden kétséget kizáróan majd csak egy-két hónap múlva, a DNS-vizsgálatok alapján fog kiderülni, de nagyon valószínű, hogy Till Tamás maradványaira bukkantak rá.

V. József azonban 2021-ben szintén öngyilkos lett, abban a fészerben, ahol a kisfiú feltételezett maradványait megtalálták. A férfi élő rokonait is kikérdezték, ám ők nem tudtak érdemi információval szolgálni az esetről.

Bár Tamás biciklijét V. József telkének közelében találták meg, a férfi sosem volt gyanúsított az ügyben. 

Mi történt?

A következő hónapok legnagyobb kérdése, amire a nyomozóknak választ kell találnia, hogy pontosan mi vezetett a kisfiú halálához. Egyelőre több lehetőség áll fenn: előfordulhat, hogy V. József elütötte az út szélén bicikliző kisfiút, aki belehalt a gázolásba, és hogy elkerülje a büntetést, elrejtette a holttestet. Azonban az is lehet, hogy más módon és indokkal ölte meg a fiút. Az ügy jelenleg ott tart, hogy a Bács-Kiskun vármegyei rendőrség emberölés miatt nyomozást kezdett ismeretlen áldozat és ismeretlen tettes ügyében, hogy az eset minden apró részletét tisztázzák. A holttest megtalálásáról a rendőrség közzétett egy videót, megtekintése azonban csak erős idegzetűeknek ajánlott. 

Miután megtalálták a kisfiú maradványait, felkeresték Till Tamás szüleit azok a nyomozók, akik korábban is az ügyön dolgoztak, és a fejleményekről orvosok jelenlétében tájékoztatták őket. A vezérőrnagy elmondása szerint a szülők „fegyelmezetten vették tudomásul a híreket, racionálisan dolgozták fel, és talán a megnyugvás jeleit láttuk rajtuk”.

Till Tamás 35 évvel ezelőtt, 1989. július 19-én született.

Kiemelt kép: police.hu

Dián Dóri