Azt már cikkünk elején érdemes leszögezni, hogy az erdélyi MCC-vel kapcsolatban szinte senki nem mer megszólalni. A fiatalok félnek a nevüket vállalva bármit is mondani, mert sok tekintetben függenek az oktatási központtól. Egyfelől ösztöndíjakat, kirándulási és lakhatási lehetőséget veszíthetnek el, másfelől meghurcolhatják őket, ha kiderül, hogy jelezték az aggályaikat. Legalább 10 olyan fiatallal beszélgettünk az elmúlt hetekben, aki rettegett a következményektől. Közülük csupán egy vállalta, hogy nyilatkozik a cikkben: rá Varga Virág álnéven hivatkozunk.

Az MCC erdélyi működése

A Mathias Corvinus Collegium honlapja szerint Erdélyben kilenc helyszínen – Aradon, Csíkszeredában, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben és Veresszéken – kínálnak díjmentes tanulmányokat több mint 2000 fiatal számára. A szervezet erdélyi adminisztrációs központja Kolozsvár. Olyan általános iskolások, középiskolások és egyetemisták vehetnek részt a programban, akik a felvételi követelményeknek eleget tesznek. „A 2023/2024-es tanévben a Fiatal Tehetség Programnak 545 diákja volt, a Középiskolás Program 1406 tagot számlált, az Egyetemi Program képzésen 114 hallgató vett részt, az Erdélyi Politikai Iskolában pedig 19 fiatal tanult” – írják honlapjukon kiemelve, hogy a szervezet tevékenysége 1996-ban mindössze néhány diákkal indult, a kétezres évektől azonban fokozatosan bővült a képzési kínálat, és Magyarország határain kívül, a Kárpát-medence több pontján is megjelent.

Varga Virág, aki éveken át szorosan kötődött az MCC-hez, munkája során belelátott annak működésébe, úgy emlékszik, az eddigi évek MCC Fesztjein nem volt ilyen hangsúlyos szerepük az influenszereknek. A fesztivál inkább egy buli volt, „bár tény, hogy az erdélyi MCC nagyon felelőtlenül vitt ki diákokat a fesztiválra: volt olyan év, hogy 8-10 nagy busszal érkeztek, ami majdnem 500 fiatalt jelent” – osztja meg tapasztalatait hangsúlyozva, hogy a résztvevők 70 százaléka kiskorú volt.

Egy-egy MCC-s dolgozó 10-20 diákért felelt, „de ez nemcsak annyiból állt, hogy átvitték őket a határon. Az ő nevük szerepelt a szülők beleegyező nyilatkozatán, nyilván az egész fesztivál alatt figyelniük kellett a rengeteg kiskorúra. És szinte lehetetlen volt ennek eleget tenni, 10-20 diákra figyelni éjszakánként, a legnagyobb bulik alatt”.

Mint mondja, az első MCC Feszt nagy hangsúlyt helyezett a luxusra: az erdélyi kollégákat Esztergom egy ötcsillagos hoteljában szállásolták el, vélhetően azért, mert a kiutaztatást akkor még nem az erdélyi költségvetésből, hanem a magyarországiból fedezték.

Blahalouisiana, Ákos, Follow the Flow, feminizmus- és abortuszellenesség

Az évről évre visszatérő magyar fellépők mellett idén olyan külföldi influenszereket is meghívtak az augusztus 1–3. között, Esztergomban rendezett fesztiválra, akik, bár ezt sokszor elhallgatja a fesztivál, majdhogynem kivétel nélkül ugyanazokat a konzervatív eszméket vallják.

Az egyik panelbeszélgetésben részt vesz például Sara Huff pszichológus, akit a fesztivál „Brazília leghíresebb feministája”-ként aposztrofál. Miután Huff „átélte az abortusz traumatikus élményét, áttért a katolikus hitre, ma pedig anya, feleség, és elkötelezett harcosa a feminista mozgalomnak és a nők valódi erényeinek terjesztésének” – írják. Csakhogy a pszichológusra már a Mandiner tegnap megjelent cikke is úgy hivatkozik, mint exfeministára, aki „lenyűgözve beszélt a család és a szuverenitás magyarországi védelméről, miközben úgy osztotta ki a genderpropagandát, a feminizmust és a baloldali ideológiákat, mint még senki”.

Hogy az MCC Feszt irányából mennyire tudatos a félrecímkézés és a megtévesztés, nem tudjuk, az viszont biztos, hogy Huff úgy látja, hogy a nemek közti egyenlőségre való törekvés „rendkívül káros hatást gyakorol a nőkre, afelé hajtja őket, hogy a kiemelkedő karrierre, a pénzügyi függetlenségre fókuszáljanak, miközben megkérdőjelezi a férfiak megbízhatóságát”. Tegnapi, a Mandinernek tett nyilatkozata szerint

„a feminizmus a féktelen szexuális libertinizmust hirdeti, a vulgáris öltözködést tévesen a függetlenség szimbólumaként tünteti fel, az abortuszt pedig a személyes szabadság gyakorlásának tartja. Ennek az ideológiának szörnyűek a következményei: nő az egyedülálló anyák száma, magas a tinédzserkori terhességek aránya, egyre több a nemi úton terjedő betegség.”

Huff hozzátette azt is, hogy úgy véli, a feminizmus egy alattomos ellenség, ami éppen azoknak a nőknek árt, akiket meg kellene védenie.

A meghívott influenszerek között szerepel még Chaya Raichik is, akit az MCC a tantermi aktivizmus elleni harc éllovasaként, a Libs of TikTok alapítójaként jellemez. Szerintük a Libs of TikTok naponta több millió embert ér el „olyan hírekkel, amelyeket máshol nem láthatsz”, és mára országos missziójává vált, hogy „leleplezze a radikális progresszív woke szándékait, és különösen a gyerekeket védje”. A Libs of TikTok az általa vezetett különböző jobboldali és LMBTQ+-ellenes közösségimédia-fiókok gyűjtőneve, amelyek akkor kezdtek népszerűvé válni, amikor Raichik jelentős támogatásokat kapott többek között Donald Trumptól és Elon Musktól is. 

Raichik munkájának volumenét jól mutatja, hogy néhány hónappal ezelőtt a Planet Fitness amerikai edzőteremlánc 43 termét kellett kiüríteni bombariadó miatt, miután a Libs of TikTokon transzfób megjegyzésekkel osztották meg a szabályait – számolt be a Guardian április közepén. „Az egész azzal kezdődött, hogy az X-en megjelent egy videó, amiben arról számolt be egy nő, hogy egy férfi borotválkozik a női mosdóban az alaszkai Fairbanksben található Planet Fitnessben” – írják. Április végére az érintett termek száma 53-ra emelkedett, és egyértelművé vált az is, hogy ez a folyamatban lévő lejáratókampány a Planet Fitness ellen, az X-fiók ugyanis „bojkottot követel megtorlásként az edzőterem transzinkluzív öltözői politikája miatt”. Mára már a Libs of TikTok által megcélzott különböző intézmények elleni erőszakos fenyegetések növekvő száma is megfigyelhető.

A fesztiválon fellép John McEntee is, aki korábban Donald Trump tanácsadójaként dolgozott. Ma már inkább az általa alapított, jobboldali társkeresőre fókuszál, míg a TikTokon kultúrharcos témákban gyárt jobboldali kontenteket, az Indexnek adott friss interjúban azonban elmondta:

„A transzdolgok nagy problémák, ahogy a fehérek elleni rasszizmus is. Igen, van néhány dolog, ami az iskolákban történik, amivel kapcsolatban a konzervatívoknak joguk van azt mondani: »Biztos azt szeretnék, hogy egy óvodában ezt tanítsák?« Ha pornográfiát tiltunk ki az osztálytermekből, az nem könyvbetiltás. Ez mind része a kulturális háborúnak, és van étvágy a konzervatív értékek iránt, most már csak le kell tudnunk őket szállítani.”

Emellett McEntee egyébként elkötelezett támogatója az amerikai fegyverlobbinak is, szerinte ugyanis „azt mondani, hogy nincs szükségünk fegyverekre, hiszen vannak rendőrök, olyan, mintha azt mondanánk, hogy felesleges a poroltók használata, hiszen ezért vannak a tűzoltók”.

De helyet kapott a fellépők között Amala Ekpunobi youtuber is, aki „szélsőbaloldali aktivistából lett szabadgondolkodású influencer” az MCC leírása szerint. A fiatal nő teljes ideológiai átalakulás után, 20 évesen csatlakozott a PragerU-hoz, a világ vezető konzervatív nonprofit szervezetéhez, amely videók tömkelegével, a digitális média kreatív felhasználásával igyekszik konzervatív irányba terelni az emberek látásmódját.

Ekpunobi keresett előadó és visszatérő vendég a Fox News amerikai, konzervatív hír- és politikai elemző televíziós csatornán, de volt már Jordan Peterson podcastjában is, mely epizód A baloldaltól a józanságig címet kapta. 2021 és 2023 között Amala a PragerU belső munkatársaként híreket, kulturális és politikai eseményeket kommentált, ma pedig büszkén hirdeti közösségimédia-felületein, hogy ő egy olyan nő, aki Trumpra fog szavazni.

Ideológiailag független, de nem értéksemleges, hirdeti az MCC a honlapján

A Telex tavaly cikksorozatot szentelt az MCC működésének, részletesen tárgyalva többek között azt, hogy mennyire átpolitizált a Mathias Corvinus Collegium, mekkora összeget tesz a magyar oktatásba a kormány, és ebből kik, mennyit látnak. De az MCC képzéseit, az oktatási módszereket és az erdélyi működését is mélyrehatóan körüljárta.

Ebből a cikksorozatból derült ki például az, hogy az MCC vagyonának jelentős növekedése 2020-ban kezdődött, amikor több százmilliárd forintos részvényportfóliót és több mint százmilliárd forintot kapott az államtól.

A részvények osztalékfizetése jelentős bevételt biztosít az MCC-nek, 2020-ban 1,2 milliárd, 2021-ben 12 milliárd forintot, 2022-ben 28 milliárdot, 2023-ban pedig 36 milliárd forint körüli összeget szerzett így az intézmény.

Emellett arra is rávilágítottak, hogy az MCC jelentős vidéki ingatlanokat szerzett, mert célja ezek felújítása és vidéki képzési központok létrehozása, illetve megvásárolta a Libri többségi tulajdonát, amivel a magyar kulturális és oktatási színtéren is jelentős hatást gyakorolhat.

Mint írták, az MCC, amelyet gyakran a Fidesz káderképzőjeként emlegetnek, a tehetséggondozó programjaival alternatívát nyújt a közoktatásban tapasztalható problémákkal szemben. Bár az MCC-t gyakran vádolják ezzel, célja a magas színvonalú elitképzés, nem pedig a közvetlen politikai befolyásolás. Az MCC diákjai között politikai sokszínűség van, és a képzés során senkit nem kényszerítenek ideológiai nézetek elfogadására.

A végső politikai céljuk ugyanis a kulturális hegemónia létrehozása, hogy az általuk képviselt társadalmi berendezkedés természetesnek, elkerülhetetlennek és állandónak tűnjön, mint amit nem lehet és nem kell megváltoztatni. Az MCC Press könyvei között politikai, közgazdasági és történelmi munkák, valamint Fidesz-közeli írások is találhatók. A hegemóniaépítés lényege ugyanis nem az, hogy egyértelműen diktálják, mit kell gondolni, hanem hogy a kiválasztott narratívát erősítsék, míg végül mindenki hinni kezd benne.

Az MCC a valakinek a valakije elv alapján működik

Varga Virág megerősítette a Telex cikksorozatában foglaltakat. Vele főként az erdélyi MCC működéséről beszélgettünk, hiszen az augusztus 1–3. között megrendezendő fesztiválra értesüléseink szerint idén is utaztatnak erdélyi fiatalokat.

Elmondása szerint az MCC alapvetően azokat a diákokat keresi, akik nem elégednek meg annyival, amit a tanintézményekben kapnak, és hajlandók időt és energiát áldozni a fejlődésükre, a kapcsolati hálójuk kiépítésére. Azok, akik a fesztiválon részt vesznek, pontosan ilyenek, bár kérdés, hogy mennyire szolgálja a fejlődésüket a szélsőjobboldali ideológiákkal történő rendszeres találkozás.

Ennek ellenére, mint mondja, az MCC világosan és nyilvánosan vállalja a célját: az a szándékuk, hogy már általános iskolás kortól a köreikbe szoktassák a diákokat, hogy a fiatalok, „amellett, hogy a központnál tanulnak, olyan kapcsolati hálót is kialakítsanak, amit majd hasznosíthatnak az életükben. Mert a még magasabb cél az, hogy az MCC-ből elballagók olyan felsővezetői pozíciókat nyerjenek meg, amikkel majd a közösség javát szolgálhatják. Ezt egy egyszerű példával magyarázza: ha a fiatal egy olyan munkahelyen helyezkedne el, amelynek a vezetőségi tagjai valamikor MCC-sek voltak, származzon előnye ebből a kapcsolatból. Azaz a valakinek a valakije elv alapján kaphassa meg a pozícióját. „De határozottan nem cél csak politikusokat kinevelni, inkább azt akarják, hogy a vezető pozíciókba értelmiségiek kerüljenek”, Magyarországon és Erdélyben egyaránt.

És ez nem csak a jövőre vonatkozik, a valakinek a valakije elv a munkahelyen is érvényesül. A vezetőségi tagok szinte mind egymás barátai, és Varga Virág tapasztalatai szerint még a projektmenedzserek is a kapcsolataikon keresztül kerülnek az MCC-hez. „Az MCC-nél dolgozók az oktatás terén nem feltétlenül kompetens személyek. Nem elvárás a pedagógiai végzettség, a rendezvény- vagy közösségszervezői tapasztalat. Inkább olyan projektmenedzserekre van szükség, akik értenek a diákok nyelvén.

De az erdélyi és magyarországi MCC vezetőségében egyaránt olyanok dolgoznak, akik vagy rokonságban vagy barátságban állnak a vezetőséggel” – részletezi, majd azt is megosztja, hogy az ott dolgozók között nagy a fluktuáció, havonta-kéthavonta felmond 3-4 ember, valószínűleg ezért sem sikerül kompetens utánpótlást találni.

Noha az MCC-nek nem kimondott célja pártkatonákat nevelni, az azért árulkodó, hogy választáskor a szervezet buszt bérel a diákoknak, hogy hazautaztassa őket szavazni. „És a vezetőség a magyarországi választások alkalmával is sugallja, hogy illene elmennünk szavazni, mert narancssárgák vagyunk és tudjuk, honnan jön a pénz” – osztja meg Varga Virág, majd hozzáteszi, a politikai nyomásgyakorlás a felszínen ennyiben érhető tetten, az előadók nem terelgetnek meghatározott politikai nézetek felé, ebből a szempontból ott a szabadság illúziója. Azért illúzió, mert bár nyíltan nem mondják ki, leginkább Fidesz-közeliek oktatnak.

Luxus, pénzszórás: néha többet kap a diák, mintha átlagos fizetésből élne

Varga Virág tapasztalatai azt mutatják, hogy az MCC-s közeg a luxusra épül. A diákok ingyen fesztiválbelépőket kapnak, ingyen szállítják őket Tusványosra, Tabakóra, MCC Fesztre, szintén ingyen táboroztatják, kirándultatják őket, és szakmai napokon is ingyen vehetnek részt otthon és külföldön egyaránt. Nem csoda, hogy nem mernek szólni, amikor kérdéseik merülnek fel. Hiszen, ha kifogásolnák az MCC működését, elesnének a rengeteg lehetőségtől, kiváltságtól.

Ugyanakkor a sok ingyenprogram, -fesztivál és egyéb luxus mind növeli az MCC vonzerejét. A diákok többsége egyértelműen tagja akar lenni egy ilyen közösségnek, hiszen ilyen mértékű csillogással a legtöbben korábban nem találkoztak, arról nem is beszélve, hogy sokszor milyen Erdélyben egy bentlakás vagy egy omladozó falú tanintézmény.

„Ha nem ezzel a módszerrel kezdtek volna, az MCC-nek nem sikerült volna ilyen ütemben ekkora diáksereget bevonzania” – állítja Varga Virág hangsúlyozva, hogy az is kecsegtető, hogy egyetemistaként Kolozsvár belvárosában ingyenes bentlakást és ösztöndíjat kaphatnak a fiatalok.

„Ha összeszámoljuk, hogy mennyi lenne a lakbér és a rezsi, és ehhez még hozzáadjuk az ösztöndíjat is, akkor egy egyetemista MCC-s pénze vetekedik egy átlagfizetéssel”

– részletezi, majd hozzáteszi, hiába az MCC fényűzése, az alkalmazottak bérezése nagyon alacsony.

„Vicc tárgyát képezi a köreikben, hogy a diákok többet kapnak havonta, mint az ott dolgozók. Nincsenek fizetésemelések, juttatások, prémiumok. És még hétvégén is dolgozniuk kell, viszont ezért a plusz munkáért bruttó 10 lejt (792 forint) kapnak, akkor is, ha a teljes hétvégét, napi 8 órában ledolgozták” – osztja meg a megdöbbentő tényeket, hangsúlyozva, hogy az alkalmazottak egy része nem ért egyet az MCC működésével, de mivel Erdélyben korlátozottak a lehetőségek a pályaválasztás terén, muszáj a központnál dolgozniuk. Sokan közülük kritikusan szemlélik az oktatási központ tevékenységét, és remélik, hogy a fiatalok sem dőlnek be mindennek, amit látnak, hallanak.

Egyelőre úgy tűnik, a diákok átlátják a helyzetet, bár tény, hogy általában csak akkor adnak hangot a véleményüknek, ha névtelenül jelezhetnek vissza. Az előadások és képzések után például van erre lehetőség, ilyenkor köntörfalazás nélkül írják le, ha egyik-másik oktatóval nem értettek egyet, akár annak stílusa, akár az egyértelműen a diákok tudomására hozott világlátása miatt. 

„Volt egy előadó például, aki a hagyományos női-férfi szerepekről beszélt méghozzá úgy, hogy azt hangsúlyozta, a férfinak lovagnak kell lennie, el kell tartania és védelmeznie kell a nőt, akinek otthon van a helye, és a hallgatók nagyon határozottan szembe álltak vele” – idézi fel Varga Virág kiemelve, hogy szerinte fontos lenne, hogy amikor oktatót hívnak, szempont legyen az illető szakmai kvalitása, tapasztalata.

„De ez nem így van, sokkal fontosabb, hogy ne legyen ellenzéki, és ha lehet, legyen kiemelkedő a szakmájában.” Hozzáteszi, volt rá példa, hogy az ott dolgozók olyan oktatót javasoltak egy soron következő előadásra, aki megkerülhetetlen név a szakmájában, és csak azért nem hívhatták el, mert az MCC-vel ellentétes politikai nézeteket vall.

De az is előfordult, hogy szexuálpszichológust hívtak volna, hogy a szexről, a párkapcsolatokról tabuk nélkül beszélhessenek a fiatalokkal. Kaptak egy nagyon erős felső vezetői kérést, hogy erről a témáról óvatosan beszélgessenek. „A szexualitásról lehet, de az azonos neműek kapcsolatairól vagy a család sokszínűségéről ne!” – idézi fel kiemelve, hogy szervezeten belül sok olyan kérés is van, amit nem mondanak ki ugyan, de nyomásgyakorlással éreztetik a súlyát. 

Megkerestük a fesztivál szervezőit

Cikkünk megjelenése előtt megkerestük a fesztivál szervezőit is, akiktől az alábbi kérdésekre vártunk választ:

  • Mióta rendezik ezt a fesztivált, mi a célja az eseménynek?
  • Miért fontos az, hogy határon túlról is érkezzenek diákok? Az erdélyi és magyarországi MCC-képzés olyan mértékben megegyezik egymással, hogy a fesztivál programját, eseményeit mindenki megfelelően értheti, magáénak érezheti?
  • Pontosan hány diák érkezik, hogyan és milyen pénzből oldják meg a szállítást, szállást, étkeztetést?
  • A fesztivál programjáról mit tudhatunk? Mi alapján választottak fellépőket, mi az üzenet, a cél?
  • Azt mennyire tartják elfogadhatónak, hogy olyan külföldi influenszerek is előadást tartanak, akik fegyverhasználatot, háborút támogatnak, feminizmusellenesek, LMBTQ-közösségek ellen beszélnek? Szükséges, hogy ilyen elvek képviselői is kifejtsék a véleményüket?
  • Amennyiben szükséges, miért nem közölték transzparensen, hogy kiknek az előadásain vehetnek részt a jelenlévők? Ha jól látom, sem John McEntee, sem Sara Huff, sem Chaya Raichik bemutatásában nem tisztázzák, hogy ki milyen tevékenységet folytat az online térben influenszerként. Miért?

A kérdésekre érkezett választ változtatás nélkül közöljük: 

„A Mathias Corvinus Collegium idén már negyedik alakommal rendezi nyári fesztiválját, az MCC Fesztet. A rendezvény Magyarország egyedülálló közéleti-zenei fesztiválja, amely célja a magyar tehetségek megünneplése, amelynek napközbeni programjai teret biztosítanak a kiemelkedő magyar tudományos, kulturális, gazdasági és közéleti teljesítmények megismerésére és népszerűsítésére, valamint a kiemelkedő nemzetközi teljesítmények és a magyar teljesítmények találkozására, gondolatok ütköztetésére és új gondolatok megszületésére is. Az esti programok fókuszában pedig a közösség, az új kapcsolatok születése és kulturális tartalmak állnak. Az MCC Feszt egyedülálló a hazai fesztiválok, szakmai események és a tehetséggondozás területén, hiszen az érdeklődők eddig még nem találkozhattak olyan rendezvénnyel, ahol ennyi szakmai, közéleti és kulturális program sorakozott volna fel, ahol ennyi külföldi professzor, újságíró, közéleti személyiség tartott volna izgalmas előadást. Ezen kívül a fesztivál célja, hogy határon innen és túl találkozási pontkén szolgáljon a Kárpát-medence 30 MCC-s képzési központjában tanuló magyar fiatalság számára Győrtől Kolozsvárig, Dunaszerdahelytől Beregszászig. A Fesztivál tematikája, a panelek mindig a világ aktuális történéseire reflektálnak, így az idei évben többek között szó esik a nyári Európai parlamenti választásokról és az amerikai elnökválasztásról is, de a Magyarországra érkező külföldi közvetlen tőkebefektetések (FDI) témakörében is izgalmas vita várható. Az MCC Feszt teljes programja ezen a linken olvasható. Az MCC Feszt honlapján az előadók leírásánál többek között azt is részletezzük, hogy melyek azok az érdemek, értékek és témák, amelyek mentén az előadók kiválasztásra kerültek.”

Kiemelt kép: mccfeszt.hu

Mózes Zsófi, Bereczki Szilvia