183 évvel ezelőtt ezen a napon nyitott meg a Nemzeti Színház (ami egyben kávézó és üzletház is volt) – persze nem kis vita, sőt gyűlölködés árán, amiben épp Széchenyi maradt alul.
Az életünk, a környezetünk, az apró, önkéntelen gesztusaink, grimaszaink mind lehetnek a korszakunk jellemzői – ezúttal streetfotósok lencséjén keresztül
Mert Ferihegy... akarom mondani, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér sokkal több fel- és leszálló vasmadaraknál, a szigorú ellenőrzésnél és a nyolcszáz forintos ásványvíznél.
Buszozás = költészet. Na jó, nem mindig. De ma igen. Ti melyik buszjárathoz írnátok ódát és miért?
Na, kinek hány pont lett?
Mi lesz velünk, ezzel a nemzedékkel, amely leéli az életét a városban úgy, hogy igazából nem tartozik sehová?
Azt mondják, a lakáséttermeket legfőképp szerelemből csinálják az alkotóik, ezért hosszú távon nem is igen maradnak fenn. Mi nagyon szurkolunk a Zincenco házaspárnak, nem is tudtuk, mekkora szükségünk volt rájuk, amíg meg nem kóstoltuk a főztjüket!
Te gyakran szeled bringával a várost? Vagy inkább parázol?