Az utóbbi napokban több cikk is felbukkant a magyar médiában, amelyek az Olaszországban kezdődött tüntesékről szóltak, amit két fiatal nő meggyilkolása robbantott ki. Ennek kapcsán arról olvashattunk, hogy Olaszországban egyfajta „kulturális jelenségnek” vagyunk tanúi. Miért káros a történteket így bemutatni? Mi köze van a férfidominanciának ahhoz, hogy egy nőt megölnek pusztán azért, mert nő?
A széles mosolyú, üde kisugárzású Pálfi Franciskával elég öt percet beszélgetni ahhoz, hogy az ember ellenállhatatlan késztetést érezzen, hogy azonnal megtanuljon olaszul, kiköltözzön Szicíliába, és átadja magát az olasz lazaságnak. Ismerjétek meg Creator programunk olasz nagykövetét, Pálfi Franciskát!
A Netflix nemrégiben mutatta be a Lidia ügyvédnő című sorozatának második évadát, ami valóban jó feminista film lett volna, ha a szerzők ragaszkodnak a történeti valósághoz, és nem egy bugyuta krimisorozatot gyártanak. Lidia Poët élete ugyanis a saját korában is példa volt a nők számára, és ma is az lehetne, ha hitelesen filmre vinnék.
Olaszországban láttam először a tengert. És noha kisgyerekként még nem fogtam fel, mit is jelent ez, mai fejjel elképesztően hálás vagyok a családomnak. És nemcsak azért, mert ez az élmény egy életre megalapozta a sós víz és az olasz kultúra iránti rajongásomat, de azért is, mert azóta tudom: sajnos rengeteg embernek nem adatik meg az utazás lehetősége.
Fiala Borcsa önfeláldozó módon végigette Bács-Kiskun megye székhelyét, hogy elmesélhesse neked, mit és hol érdemes enni – no meg inni, nézni!
Ha épp azon gondolkodnál, merre utazz, van egy tippünk. Taormina a világ egyik legszebb panorámáját nyújtja, emellett a kulturális és a történelmi emlékek elképesztő gyűjtőpontja.
Rekordszámú megtekintésnél tart egy olasz színésznő, Paola Cortellesi első rendezése: egy fekete-fehér film, ami még a Barbie-t is maga mögé utasította Olaszországban. De mit tud a C’é ancora domani, azaz a Holnap is van nap című alkotás?
Az olasz gyerekek is várják a Mikulást – csak épp náluk kettő van belőle, ugyanis a második egy nő, aki vízkereszt napján ereszkedik le a kéményből. Befana történetéről olvashattok.
A kifejezés nemcsak a kifejezetten nőket célzó gyilkosságokat jelenti, de magába foglalja a nők elnyomását, a szabadságuk tiprását is az olasz enciklopédia, a Treccani szerint.
Olaszországban még a raplizó gyerekekhez is másképp állnak, ami nagy megkönnyebbülés egy olyan családnak, akik három kiskorúval vágnak neki kocsival a toszkán vidéknek.