Tóth Flóra: Nem tudtam, hogy ennyire macskás nő vagyok
Dráma, gyász, önvád, izgalmak, aggodalom és persze végtelen cukiság: Flóráék befogadtak két kiscicát.
Dráma, gyász, önvád, izgalmak, aggodalom és persze végtelen cukiság: Flóráék befogadtak két kiscicát.
„Ők is nemrég vettek házat, mint mi. Ők is belenyomták az összes tőkéjüket, ők is boldogok voltak, hogy a kis lakásból egy tágas térbe csöppentek. Nekik is volt egy dagi, furcsán nyávogó macskájuk, és vannak eleven viháncoló gyerekeik. Hétfő reggel volt, és egy vadidegen férfitól kellett zoknit kérnie. Egyszer csak bevillant egy értesítés a gépén. A szokásos reggeli munkahelyi megbeszélések programja volt, amely során mindenki megírta az aznapi terveit. Egyetlen üzenet várta egy Ukrajnában maradt kollégától: »A mai célkitűzés: valahogy venni egy kis kenyeret.«”
Hol a határ a segítségnyújtás és önmagunk veszélyeztetése között? Pontosabban van-e határ?