„A csúfolódó sokkal inkább különbözik bármelyikünktől, hiszen neki a lelke sérült. Azt hiszi, ezt mások nem látják. Amikor rájön, hogy mindenki tudja róla, mit rejteget, akkor a csúfolódó elhallgat.” Tóth Krisztina augusztusi embermeséjét minden szülőnek és minden gyereknek ajánljuk, szeretettel:
A hétéves gyerek látásvizsgálata során kiderült, az ítélet: „kalózlét” hónapokig, akár évekig. A szülő részéről pedig felmerül a jogos félelem: vajon mennyire fogják csúfolni a letapasztott szemű gyereket a többiek? Nektek erről mi a tapasztalatotok?
Mit okozhat a gyerekkori gúnyolódás, egy-egy humorosnak szánt megjegyzés, egy kis családi froclizás? Hogy mit? Láthatatlan, ám talán soha be nem gyógyuló sebeket. A szíven és az önbecsülésen. Egy (egyáltalán nem) csúnya lány vallomása.