Rényi Ádám feleségével 7 és 8 évvel ezelőtt fogadott örökbe két kislányt. Szerinte sok tévhit kering az örökbe fogadó családokról, aminek a tudatlanság az oka. Ádám az interjúban beszél a szülőanya szerepéről, a saját félelmeiről, valamint arról is, mennyire káros, hogy 2020 óta nem kötelező részt venni az örökbefogadók felkészítő tanfolyamán.
Mikor és hogyan kell megmondani valakinek, hogy nem vér szerinti utód? Bevallható-e, ha anya-apa nem felhőtlenül boldog az örökbefogadás után, pedig oly sokat vártak egy kisgyerekre? El kell-e mondani egy gyermeknek, hogy cigány származású, ha azok, akik felnevelték, nem azok? Rengeteg kérdés merül fel érintettekben és laikusokban egyaránt az örökbefogadás kapcsán. Riportunk szereplőivel és klinikai szakpszichológus szakértőnkkel arról beszélgettünk, melyek a leggyakoribb kétségei és nehézségei az örökbefogadás utánnak?
„Hárman vannak, három apától és három anyától. Hat-, négy- és kétévesek, lány, fiú, fiú. Világosbarna, fekete, világosbarna. Vér szerinti, örökbefogadott, örökbefogadott. Bátor, bátor, bátor. Ugrál, kekszet majszol, feldobta a sapkáját a lámpára. Mind az enyém. Én is bátor?" Igazi, őszinte, csodás írás. Köszönjük!