„Nem erőszak, ha nem tudja, hogy megtetted vele” – a Telegram pokoli bugyrai
Egy online csoportban 73 ezer férfi ad tippeket egymásnak arról, hogyan lehet magatehetetlen nőket szexuálisan bántalmazni.
Egy online csoportban 73 ezer férfi ad tippeket egymásnak arról, hogyan lehet magatehetetlen nőket szexuálisan bántalmazni.
Gisèle Pelicot esete szélsőséges, mégis mérföldkőnek számít: eloszlatja a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tévhiteket – és olyan párbeszédet indított el, amelyre sokan, régóta várunk.
Még csak egy hét telt el az új évből, de máris megvan 2025 egyik legfontosabb filmje. A Miénk lesz a holnap Olaszországban még a Barbie-t és az Oppenheimert is megelőzte tavaly.
„Ha nem beszélünk róla, nem lesz változás – én viszont változást szeretnék. Olyan rendőrséget, amelyre lehet számítani, és olyan bíróságot, amely igazságos ítéletet hoz.”
Mit üzen a nőknek bárhol a világon, hogy egy elítélt szexuális ragadozó lett a világ egyik vezető nagyhatalmának elnöke? Szabó Anna Eszter szerint azt, hogy nem számítunk.
Képzeljünk el egy világot, amiben a nők nem beszélhetnek egymással. Nem hallhatják egymás hangját. Nem kérhetnek, nem adhatnak tanácsot. Nem kérdezhetik meg, miért sír a másik. Hogy mi az a folt, amit az arcán takargat. Nem mondhatja el, ha fáj, nem mesélhet arról, milyen napja volt. El tudjuk ezt képzelni egyáltalán? Valószínűleg nem. Pedig valahol ez már valóság.
Honnan közelíthetjük meg még ezt a témát, hogy megértsétek: igenis valós a probléma? Hányszor kell még erőszaktörténeteket felvállalnunk, idegenek arcába tolnunk csak azért, hogy ráeszméljetek, ez nem játék, és nem a nő a hibás? Hogy senki sem érdemli meg, hogy apró darabokra törjék? Hát nem értitek, hogy nagy a baj?!
A társadalom áldozathibáztató attitűdje miatt a zaklatás után sok nőnél megjelenik az önhibáztatás, pedig fontos lenne tudatosítani: az erőszak mindig az elkövető felelőssége.
A Redditen bombaként robbant a hír, hogy egy cseh üzemeltetésű, igencsak beszédes nevű Motherless (vagyis „anyátlan”) amatőr pornóoldalra tömegével kerülnek fel arccal, névvel, engedély nélkül olyan felvételek, amiket az áldozatokról a tudtuk nélkül készítenek az utcán, tömegközlekedéskor, vagy, mondjuk, nyilvános mosdókban, vécécsészébe rejtett kamerákkal.
Azt hinni, és azt a benyomást kelteni, hogy egy kézjelen múlik a bántalmazottak biztonsága, nemcsak hamis, de a rendőrség részéről felelőtlen és veszélyes is.