A kegyetlenség „izgató gyönyörűsége” – Démonok szája, lángelme vagy kéjenc provokatőr: ki volt De Sade márki?
„Egyetlen szeszélyt sem lehet furcsának minősíteni, kedvesem; mindegyik a természettől fogva való” (De Sade: Filozófia a budoárban). Egy zseni szavai ezek vagy egy pszichopata manipulációja?