Kívülről provokált szorongás, óriásplakát-kampány a neved. Dr. Gyurkó Szilvi írása boldogságról és annak hiányáról, a félelem árusairól, és az egyetlen lehetséges válaszról.
Fiatal, de már többszörösen elismert történész, aki a kommunista agitátorok tevékenységéről írt könyvet, ennek révén pedig elég mélyen kiismerte a propaganda működési módozatait. Nem véletlenül mondja: „Lehet politikai kommunikációnak, vagy álhírgyártásnak, manipulációnak hívni, más meg csak úgy írja le: a hétköznapjaink, hiszen teljesen körbevesz minket, és azért ez egy elég szorító, fojtogató ölelés.”
„Lassan, hidegen, csípősen mászott fel a gerincemen az ijesztő felismerés, hogy itt tartunk: ha valaki ma Magyarországon őszintén vállalja magát, az már propaganda” – írja Kanicsár Ádám András, aki arról mert írni, hogy meleg, és felnőttként biciklizni tanul.
A négyes ikreket a Rákosi-rendszer „államosította”. És amikor már nem tudtak propagandacélokat betölteni, úgy elfelejtették őket, mintha nem is lettek volna.
Milyennek mutatta a reklám anyáinkat, nagyanyáinkat?
A címben elkezdett mondat pedig így folytatódik a felvételen: „... a nagy kérdés, hogy milyen áron?" Tillával az új TV2-ről, a saját közéleti szerepvállalásáról, a „kertévés nagyműsorok" és a művészfilmezés közös metszetéről is beszélgettünk. És aztán elvittem a plasztikai sebészetre...
A gyerekeink isszák meg a levét annak, hogy ennyire átpolitizálódott az oktatás. Sokszor már a pedagógusok is tehetetlennek érzik magukat. Íme egy elhivatott pedagógus elkeseredett írása arról, hogy mi megy a magyar iskolákban. Mellbevágó, és mélységesen szomorú. Érdemes végigolvasni.