Ilyenek vagyunk, amikor senki sem lát minket: 30 furcsa szokásunk
Tudjátok folytatni a sort?
Tudjátok folytatni a sort?
Tudjátok folytatni a sort? Vagyis inkább… meritek?
Nagy az isten állatkertje.
Őszintén, kinek jut eszébe megenni a sárga havat, végignyalogatni a mozgólépcső kapaszkodóját, belefeküdni a sárba, forró csókot lehelni egy malac orrára, vagy bikinit húzni az ónos esőben? Hát ... nyilván a gyerekeknek. És persze foggal-körömmel, hangos óbégatással ragaszkodnak különc szokásaikhoz. Hallatlan!
„Néha elviselhetetlenül szenvedek a gondolattól, hogy ezt az egészet én örökítettem a fiamra." Talán ez az autizmussal élő anyuka legkeményebb mondata. Talán az, amikor arról beszél, hogy mi játszódik le a fejében, amikor „túlpörög". De lehet, hogy egy harmadik. Kemény, igaz, megrendítő és mégis valahol nagyon szép történet.
Emberek, akik mellett elment az élet. Emberek, akik köztünk élnek, a mi utcáinkon járnak-kelnek, de láthatóan kilógnak a sorból. Olvasónk egy ilyen különös teremtésről ír. Aki még mindig az igazira vár, rendületlenül, folyamatos készenlétben, felvértezve, egy pillanatig sem gondolva arra, hogy netán mégsem jön el... Mert a szerelemnek nincs határideje.