„Nándi, ez nem kórház, ez színház! Majd ha találunk valakit, aki át tudja venni a szerepet!” – mondta állítólag Várkonyi Zoltán, a legendás színházigazgató, színésze tervezett operációjának hírére. A Vígszínház fénykorát élte, de sztárjai küszködtek a démonjaikkal. És olykor egymással.
„Arra jöttem rá, hogy én valamiféle csodabogár kell legyek, amit én már megszoktam, de úgy tűnik, a világ még nem. Mindig olyan elképzeléseim voltak, amikre mások azt mondták: ilyenekről csak a bolond álmodozik. »Te nem vagy normális!« – mondták, de lehet, hogy ez tényleg így van” – mondja a születésnapos Ernyey Béla, akivel beszéltünk szegénységről, jómódról, szocializmusról, nyugati demokráciáról, apaságról és családi mintákról… és még annyi minden másról.
„Én nem vagyok fáradt, rezignált, és nem legyintek. Engem a düh éltet, engem a vita éltet, ha oda kell csapni valahova, akkor én odacsapok, ezért jobb az idegrendszerem, mint sok más korosztályombeli művészé” – mondta Várkonyi Zoltán, aki a 67 év alatt, ami megadatott neki, tényleg legalább három ember életét élte le. Azt a hatalmas életművet pedig, amit hátrahagyott, azóta sem tudja senki utánacsinálni.