Végre eljött az ideje a hívogató, csalogató, ölelő, burjánzó kerteknek… csak kicsit másképp, mint ahogy az elmúlt években gondoltuk. Hallottatok már az erdőkertről? Ha nem, bemutatunk nektek egyet (újra), ami már hétéves volt az ottjártunkkor, és nemcsak a szépségével, hanem a fenntarthatóságával is lenyűgözött minket.
A Partizán frissen induló főzőműsorának, az Ínség zavarának két séfjével beszélgettünk minőségi éhezésről, arról, hogyan lehet jól étkezni a brutálisan dráguló élelmiszerárak mellett, és arról is, honnan ered a magyarok sokszor egészségtelen étkezése.
Az erdőkert nem egyenlő az elvadult kerttel, ez egy gondosan megtervezett rendszer, amelyben mindennek megvan a maga helye és szerepe. A riportunkban emlegetett kert már hétéves, és évről évre érezhetően kevesebb a munka vele, nemcsak a nyírt gyephez, de a hagyományos veteményeshez képest is. Ásni, kapálni nem szükséges, gazolni is csak nagyon keveset kell, locsoláshoz általában elegendő az esővíz. Ideje megtanulni a varázsszót: erdőkert.