„Csak kedvességből dicsér, és különben is, szerencsém volt” – Imposztorszindróma a gyakorlatban
Te is azt várod, mikor derül ki, hogy csak „eljátszod a profizmust”? Akkor ismerős lesz ez az írás.
Te is azt várod, mikor derül ki, hogy csak „eljátszod a profizmust”? Akkor ismerős lesz ez az írás.
„Az, hogy nem vagyok elég jó, szinte alapérzésem, ezért igyekszem mindig a maximumot nyújtani. Sokszor túlkészülök, és hiába ismerem fel épp akkor, hogy ez történik, egyszerűen nem megy máshogy. Úgy érzem, ha nem olvasom el a négyszázhuszonötödik anyagot a saját cikkemhez vagy az általam szerkesztett adásokhoz, nem lesz elég alapos az egész. Vagy ami még rosszabb, végérvényesen lebukom, hogy igazából nem vagyok tehetséges, jó – csak marha szorgalmas, és az egyetlen extra képességem, hogy jól bírom seggel” – Radojka e heti naplója egy önvallomás.
Az imposztor-szindróma elhiteti veled, hogy értéktelen vagy; izolál másoktól. Nem engedi, hogy magadévá tedd, és megéld a sikereidet, hogy igazán felismerd az értékeidet, és elhidd: ELÉG vagy, JÓ vagy. A gyökerei egészen a gyerekkorba nyúlnak vissza, és nagyon súlyos szorongásokat okozhatnak. Ezt beszélte meg DTK és Orvos-Tóth Noémi ezen a héten. Hallgassátok: