Az első ember, akit megpillantottam, egy hatvan körüli nő volt, vastag bokáját fehér klumpába bújtatta, virágmintás otthonkát viselt. Kék-fehér csíkos műanyag szatyrot szorongatott, amiből egy félliteres Fütyülős-üveg kandikált ki, meg egy vadvirágokból font szegényes csokor. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy hazaértem.
Vannak pillanatok az életben, amikor úgy tűnik, mintha a szív átvenné az irányítást az ész felett, és az ember irracionális döntéseket hozna. Jobban megvizsgálva azonban ezek mögött is logikus folyamatok zajlanak…
Egy lehetséges magyarázat arra, miért van ennyi válás az X generációsok körében.
Röviden? Fogadd el, adj neki időt, nézz farkasszemet vele.
Egy érzékeny és bölcs írás azoknak, akik kiköltöztek, azoknak, akik itthon maradtak, és azoknak, akik a kettő között állnak. Honvágy, távolság, kívülállás... és ami utána következik. A szerző nyolc éve él külföldön, azóta négy kontinensen lakott. És jól van. De el kellett jutnia idáig.