Z. Kocsis Blanka cikkei

Hogyan legyünk asszertívek és segítőkészek, ha azt látjuk, hogy a gyerekünk épp elveszti a kontrollt? Mit tegyünk, ha kiborult gyereket és látszólag tehetetlen szülőt látunk? Ennek járt utána Kulcsár György neuropedagógus segítségével Z. Kocsis Blanka.

Szilvia ötvenkét éves. Évtizedeken át biztos volt abban, hogy számára a férje az egyetlen igazi, mígnem egy csoportos jógaórán ráébredt, hogy szerelmes valaki másba. Egy nőbe. Nem tudta, mi történik vele. Ahogy azt sem, mi jöhet ezután.

Fontos lenne, hogy a szülők őszintén, transzparensen, a gyerek életkorának megfelelően beszélgessenek otthon a család anyagi helyzetéről – akkor is, ha az nem komfortos vagy könnyű.

Mi a játszópartik etikettje? Ki hív meg kit és hova? Mi van, ha a gyereket szívesen látjuk, de a szülővel nem akarunk udvariaskodni? Mi legyen a testvérekkel? És mi a teendő, ha a gyerekünk a vendégség alatt leveri a négy generáción át őrizgetett, háborús viharterületekről szoknyába varrva kicsempészett kedvenc családi nippet?

Egy jó pedagógus aranyat ér. De ezt tényleg szó szerint kéne érteni? Míg van olyan szülő, aki tabletet oszt ki a tanároknak, más inkább a kedves, kézműves tárgyakban és munkát segítő gesztusokban hisz.