Hogy hat rád nézőként, ha valaki ledobja a ruháit a színpadon? És hogy hat rád, ha az illető olyan táncmozdulatokat tesz meztelenül, amelyek folyamatosan a nemi jellegekre irányítják a figyelmed? Egyáltalán, tudsz máshova nézni? Nos, úgy tűnik, a többségünk nem. És ez rendben is van így – egy darabig.
Édeshármas, dominanciagyakorlás, leselkedés, exhibicionizmus. Csak néhány azokból a szexuális fantáziákból, ami sok ember fejében megfordul, mégis deviánsnak, szégyellnivalónak gondoljuk. Pedig, ahogy Gyuricza Gergely pszichológus-festőművész fogalmaz: fontos üzenetet közvetítenek a felnövéstörténetünkről és a kapcsolati igényeinkről is.
Irvin D. Yalom, az egzisztenciális pszichoterápia legfontosabb képviselője ma ünnepli 92. születésnapját. Íme, néhány elgondolkodtató meglátása:
Hogy mit jelent a várva várt strandszezon? Nemcsak fürdőzéseket, sütkérezést a napon, főtt kukoricázást, hanem gyakori látogatásokat is a nőgyógyászati rendelőben. A nyári időszakban megszaporodnak a intim fertőzések, mi pedig utánajártunk, hogyan kerülhetjük el ezeket.
A japán kincugi művészeti irányzat lényege, hogy a törött kerámiákat kidobás helyett megjavítják, és a repedéseket arany ragasztóporral hangsúlyozzák, így a reparált edény értékesebb, mint az eredeti volt. Milyen lenne, ha saját sérüléseinkre is így tekintenénk?