Ma, amikor a politikai korrektség nevében szinte tojáshéjon lépkedve fogalmazunk már meg mindent, majdhogynem elképzelhetetlen az, hogy valaki nyilvánosság előtt azt mondja akár másról, akár magáról: csúnya. Ám ha ez elhangzik, arra garantáltan mindenki azonnal felkapja a fejét. Fehér Lili pontosan ezért hangoztatta mindenhol, hogy ő Budapest legcsúnyább színésznője. Legalábbis elmondása szerint.
Esetek, amiket ha filmben látnánk, azt mondanánk, biztos valami tudatmódosítót használt a forgatókönyvíró, mert ilyen nincs, nem történhet meg. Kivéve, ha a forgatókönyvet maga az élet írja.
A közösségi oldalakra nap mint nap kismillió videó kerül fel, amiben fiatal nők megmutatják, hogy telik egy napjuk, mit vesznek fel, mit esznek. Valeria Shashenok se tesz másképp. Csak hát az ő élete, ahogy mondja, „szuper furcsa”. Minden öröm, ajándék, áldás mögött fájdalom, veszteség és áldozat van.
A bölcsis, ovis beszoktatós tortúrák alatt még nagyon távolinak tűnhet, de az a helyzet, hogy csak néhány pislantás az egész, mire eljutunk addig a pontig, hogy a gyerek már nélkülünk megy iskolába. Ez is olyasmi, amire senki se tudja felkészíteni az embert.
A törődésnek sok arca létezik. Van, hogy gyengéd, empatikus, jókor érkezik és pont úgy, ahogy az jólesik. Van, amikor bármennyire szükségünk lenne rá, nincs sehol. És van az, aminél a semmi is jobb lenne. Törődni valakivel, érdeklődni valaki iránt szép dolog lehet. Amennyiben nem csak rólunk szól.